Megboldogult II. János Pál pápát eddig is szentnek és boldognak tudtam, de holnaptól kezdődően kanonizáltan is „boldog” lesz.
Haldoklását itthon követtem a tévén, együtt érezve azzal a hatalmas tömeggel, amely Rómát megszállta, és amely a pápa sorsáért imádkozott a helyszínen és persze szerte a világon a tévékészülékek elé szögezve.
A tévébeli méltatások egymást követték, s én elbűvölten hallgattam a pápa életének újabb epizódjairól szóló történeteket. Jócskán esteledett, amikor hazaérkezett Tücsi.
Üdvözöltük egymást, és én – miként egykor a bibliai Longinus százados Krisztusról [ez valóban Isten Fia volt] – átszellemült arccal mondtam II. János Pálról: „Ez valóban szent ember volt”.
Tücsi rákérdezett: – Ezt ki mondta?
– Én, most – válaszoltam lakonikusan.
Magam többször is találkoztam vele, ő velem közvetlenül nem, hiszen csak a sokaság része voltam.
Először a Népstadionban láttam az ifjúsági találkozón. Majd a Hősök terén, ahol beszéde közben érkezett a hír: Gorbacsovot ellenzékiek tartják fogva. Nagyon imponált, ahogyan a pápa egyértelműen kiállt Gorbi mellett, és együtt érzéséről biztosította az immár őrizetbe vett államfőt.
Győrben is ott fagyoskodtunk a hajnali reggeli misén, erős hideg szélben. Ő osztotta az áldást, de éppen az ellenkező szektor felé fordulva. Csak reméljük, jó kívánságaiból azért jutott nekünk is.
Utóbb cikket kért a kolozsvári Keresztény Szó halála után a szerkesztőségünktől a pápa Mária-tiszteletéről.
Megírtam, elküldtem, megjelent.
Azóta se láttam nyomtatott formában. Valahogy elfelejtettek tiszteletpéldányt küldeni. Sokáig azt gondoltam, talán a pápa fricskája van mögötte, aki így fejezi ki, hogy valamiért nem tetszett neki a róla szóló cikk. Ma már nem gondolom ezt, annál is inkább nem, mivel az ő nyilatkozatain alapult az írásom. A dolog érdekessége, hogy a lap archívuma sem tartalmazza ennek a lapszámnak a digitális változatát.
Azért alapos a reményem, hogy nincs ellenére annak, akit holnap újra ünnepelünk.
Nyomait Krakkóban és Wadowicében járva többször követtük. Könyveit számos írását olvastuk, tanulmányoztuk. Szép és irodalmilag is értékes az Aranyműves c. műve.
A néhai pápáról még meg kell említenem, hogy a család egyetlen tagja, G. egy delegáció tagjaként személyen is találkozott vele.
Fotódokumentum tanúsítja.
2011.04.30. 11:39 emmausz
II. János Pálról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr355169348
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek