Zuglóban növekedvén gyakorta vitt el utunk az Erzsébet királyné úton, ott is egy cipész, Gart Pál kirakata előtt. Két zanzásított méretű bőrcipőt helyezett el szemmagasságban, egy rusnyát és egy újonnan csillogót. Alattuk a felirat: ilyen volt, ilyen lett. Jót mosolyogtam az átlátszó trükkön. Ugyanis, amelyik ronda volt, már évek óta egyformán ronda volt, jottányit se lett szebb. A szép pedig se nem csúnyult, de szebb se lett az eltelt idők során.
Velünk emberekkel ez mintha fordítva volna. Legalábbis ezt véltem látni ma reggel. Agg szülő és felnőtt korú gyermeke ballagtak egymásután. Hátul a fiatal, a legszebb érett korban, tiszta sima arcú, elöl a ráncsos öreg. Ilyen volt, ilyen lett, ugrott be hirtelen a fordított analógia.
De ha arra gondolok, milyen jól áll egy sima bőrű pici emberkének a fogatlanság, és mennyire mást jelez ugyanez idős korban, vagy milyen aranyos a kis kopasz csecsemő pihés feje, és mennyire elüt ettől a látványtól az öregek fényes kobakja, ugyanígy fordított analógiát kapok.
Ez még akkor is igaz, ha elfogadom az időskor bölcsességét, tapasztalatgazdagságát, szerető tekintetét, huncut mosolygását.
A test csak-csak megadja magát előbb-utóbb a hanyatlásnak minden lelki finomság ellenére.
2011.06.09. 09:58 emmausz
Ilyen volt – ilyen lett
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr425169402
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek