Mickey webnaplója

Cini könyvében annyit olvastam a fejelésről, hogy megemlítettem a minap. Most egyéb gyerekkori játékainkból hozok vissza még néhányat.
Mára már kiment a divatból a lányok által űzött ugróiskola. Ennek kockáit a földbe karcolták vagy a flaszterra rajzolták krétával. Egymásután háromszor féllábon ugrottak, majd páros lábbal egy dupla négyzetbe, utána féllábon, majd megint dupla négyzetbe páros lábbal. Itt hátraarcot kellett ugrani, s visszafelé ugyanúgy ugrabugrálni. Az ugrálás előtt lapos kővel bele kellett találni a soron következő négyzetbe. Ha valakinek nem sikerült, ha a vonalra lépett, ha letette a másik lábát is félláb helyett, megbukott, egy körre kimaradt. A menet közben e lapos kavicsot vissza kellett gyűjteni, felemelni az adott négyzetből, s az ugráló magával vitte.     
Pókfoci. A játékot a takarítás kiküszöbölésére találták ki. A tornaterem koszos padlójára ült az egész osztály két csapatra osztva. A klottgatyánknak állandóan a padlón kellett maradnia focizás közben. A tornaterem az óra végére tiszta lett, gatyánk meg hótt koszos. Otthon aztán anyáink üzentek az iskolának. Üzeneteiket nem mertük továbbítani.  
Gombfoci. Magyar találmány. Különféle gombokkal űzött foci asztallapon űzve. Inggomb volt a labda, kabátgombok a mezőnyjátékosok, több gombból  összeragasztott magasabb forma a kapus. Volt, aki egyenesre reszelte a gombok egyik oldalát, hogy egyértelműbb legyen a labdatovábbítás iránya. Általában hüvelyk és mutatóujjunk körmeivel lőttük meg a gombokat, de lehetett ujjal is. A taccsdobást tenyerünkre helyezett inggombbal úgy végeztük, hogy ujjvégünkkel alulról megütöttük az asztalt, ettől a gomb berepült a pályára. Nagy csatákat vívtak a fiúk egymással.
Majd elfelejtettem:
Zúgógomb. Szoliter játék, azaz egyszemélyes. Egy nagyobbacska gomb szemben lévő lyukain átfűzünk egy kb. hatvan centis cérnát. Végüket összekötjük. Így a két szál úgy veszi közbe a gombot, mint talicskakereket a tengelye. Most jobb és bal kezünk ujját beleakasztjuk a cérna két végén, megforgatjuk a gombot, hogy betekeredjen. A cérna húzásával-megeresztésével a gomb előre-hátra pörgésbe kezd, sokszor halk hangot is hallatva. Ablaküvegnek koccantva köszörüléshez hasonló hangot hallat.
Két – a nevében anális – játék
Seggredobós. A fűre ülünk, a dobó megpróbál érvényes felületet találni rajtunk, és labdával eltalálni. Térdtől vállig érvényes a találat. Fejjel, alsó lábszárral, lábfejjel lehet hárítani. Az ülők a feléjük dobott labdát igyekeznek minél messzebbre rúgni, fejelni, hogy a dobó feladatát nehezítsék. Lehet engedményt adni a dobónak. Pl. „jöhetsz öt lépést”, de akkor csak az ajánlattévőre célozhat. Érdekessé teszi a játékot, hogy az ülők messzebbre ülhetnek a dobótól, de csak úgy változtathatják helyüket, hogy egyik kezükkel a füvet súrolják. A dobónak ilyenkor sikerül a feneküket eltalálni labdával, ha elég fürge. Akit eltaláltak, a dobóval cserél. Ez azon ritka játékok egyike, amelyben nincsenek vesztesek, győztesek. Csak játék van, mozgás, nevetés, felfrissülés.
Seggreverősdi. Az áldozat belehajtja a fejét egy ülő tag térdére tett párnába, hogy ne leshessen. A többi résztvevő véletlenszerűen rácsap a hunyó fenekére, akinek ki kell találnia, ki ütött rá. Ha eltalálta, cserélnek. Ha nem, újra huny. Minél többen játsszák, annál nehezebb kitalálni, ki ütött rá. Kb. 4-6 fő az ideális csoport. Itt sincs abszolút győztes és vesztes se. Túl nagyot ütni nem illik, de azért éreznie kell a hunyónak, hogy most odasóztak neki.