Mickey webnaplója

Mottó:
/ Érik a szőlő, / hajlik a vessző,  / bodor a levele. /
/ Egy szegény legény / szántani menne, / de nincsen kenyere. /
… rengeteg barack és őszibarack érett idén… Sajnálom a több száz kiló gyümölcsöt megrohadni látni, mikor a zöldségesnél megfizethetetlen az ára. Én már alig bírom a szöszmötölést, a lekvárok és befőttek gyártását. Azt sem tudom, miért csinálom, mert nem szeretjük a befőttet, a lekvárokat sem tudjuk elhasználni, ha 500 évig élünk, akkor sem. Még az évekkel korábban elrakottak sem fogytak el. – Lajos bácsi, akit súlyos emésztési zavarokkal hoztak be, két és fél évvel ezelőtt panaszkodott így a kórteremben. Óbuda külső felén laktak feleségével. Egy gyermekük tőlük messze élt. Kertjükben a gyümölcsök és a zöldségek évente rendre hozzák formájukat. A konzervált gyümölcsök, a savanyúságok garmadával sorakoznak a kamrában. Lassan már be se férnek. Ők meg szenvednek a felgyülemlett készletek miatt, a bőséges termés miatt.
Paralel szenvednek azok az ismeretlen szegények is, akik nem tudják megfizetni a zöldségesnél a konzervek és friss gyümölcsök, zöldségek árát.
Nem kellene találkozniuk a kétféle szenvedőknek, hogy az adás és befogadás révén szenvedésük agapéban oldódjon?
Mindenki jól járna, és örömük kölcsönös volna.
Mindenki felszabadulna a nyomás alól.
Aki belefullad a bőségbe, az is, aki ínséget szenvedett korábban, az is.
Mert így a régi anekdota igazsága érvényesül:
Az egykori színi igazgató ugyanis ezt mondta: Amikor fiatal voltam, volt mivel ennem, de nem volt mit. Ma már volna mit ennem, de nincs mivel.
Nem kellene adni azoknak, akiknek még van mivel enni, de nincs mit?