Varga Laci indítja ezeket a gondolatokat bennem: A keresztségben beléptünk az örökkévalóságba. Ettől kezdve Isten állandóan meg akar bennünket ajándékozni, s nekünk nem jókat kell tenni, hanem befogadni az Isten nyújtotta ingyenes ajándékokat, szeretetet, és majd ezekből csíráznak ki tetteink. Ezt a krisztusi tanítást rögzíti más szavakkal Máté evangéliumában: Ti elsősorban keressétek az Isten országát és minden egyebet megkaptok hozzá.
Akkor keressük eredményesen Őt, ha
kezünk üres,
elenged minden kialakított ragaszkodást:
zene,
pénz,
saját kitalációk,
akaratosságunk,
talán  még a blogoláshoz való ragaszkodást is el kell engedni?
Nem tudom.
Kiüresedve mindent
Tőle remélünk, mindent
Érte teszünk,
Belőle élünk és
Előtte játsszuk le életünk drámáját.
Elengedjük szorongásainkat,
aggodalmaskodásainkat,
a bennünket foglalkoztató gonosz híreket,
összeesküvés-elméleteket, és
bármint legyen is, tesszük a Vele való kapcsolatunkból fakadó tetteket: legyen az a virágok megöntözése, a
szemetek felszedegetése, a
természetes környezetünkkel való helyes sáfárkodás, egyáltalán
minden gesztusunk, ahogyan a többi emberre nézünk.
Ahogyan felismerjük bennük emberi méltóságukat,
nagyobbra teremtettségüket.
Azt hiszem, itt abbahagyom.
De mégse.
A könyv hangsúlyos mondatai:
1. Isten ingyenes ajándékaiként kell magunkra tekintenünk, és ilyenként szeretni magunkat, és akkor esélyünk lesz testvérként tekinteni a többiekre, akik létükben szintén Isten ajándékai.
2. Az Isten szeretete egyetemes. A föld minden embere az ő gyermeke, az Ő képmása, és mindenkiért meghalt Jézus.
Másutt:
3. Az Atya gyermekei, a Fiú barátai és a Szentlélek szentélyei vagyunk. Így kell tekinteni saját magunkra, így minden emberre.