Mickey webnaplója

Ma  a lovagkirály emléknapja van, Szent Lászlóé. Elmélázhatnék rajta, ha ma élne és a lopásokért kézlevágás volna divatban, mint az ő idejében, hány honfitársunknak volna ép keze, de pontosabb volna azon elmélkedni, milyen hatásosan megfékezné a tolvajlást és rablást. Mégse teszem, mert egy korábbi esemény tolakodik elő bennem, feldolgozásra várva.
Történt pedig idén nagypénteken, hogy jókor elindultunk a szertartásra, mert ilyenkor sokan jövünk össze, és korunknál fogva már jobb, ha ülve kapcsolódunk a történésekbe. Szokás szerint felolvastatott a passió. Idén négy személy olvasta fel a többszereplős szenvedéstörténetet. Mi kb. a hajó közepén ülve hallgattuk a felolvasást, s próbáltunk lélekben ott lenni Jeruzsálemben, a kínszenvedés helyszínein.
történt pedig, hogy mögöttünk puffant valami, helyesebben valaki. Rögtön odaugrottak többen az illetőhöz, egy idősebb úrhoz, aki összeesett. Ám nem tért magához. Mit nem tért magához. Megállt a szíve. Ebből persze mi mit sem érzékeltünk. A passió felolvasása folytatódott, mi kétfelé koncentrálva próbáltuk nyomon követni az eseményeket. Suttogások jobbra kissé mögöttünk, két csattanás. Valaki próbálta eszméletre bírni a balesetest. Eredménytelenül. A súlyos állapotban lévő férfit lefektették a földre. Aki arcul csapta, egy orvos volt. Mivel az illető nem reagált az ütésekre, ott a templom padlózatán szívmasszázzsal szabályosan újraélesztette a férfit. Mi csak azt láttuk, hogy jelen lévő lakásszomszédunk ismételten eltűnik a sekrestyében – vélhetően mentőkért telefonált.
Közben az újraindított szívű embert egy székre ültették. Majd pedig ketten kikísérik. Aztán eltűnt.
Utóbb megtudtuk, hogy a mentő csakugyan elvitte, s megfigyelésre egy napot kórházban tartották. Másnap már részt vett a húsvét vigíliáján tartott feltámadási misén. A dráma világos. Előttünk a felolvasók megjelenítették Jézus szenvedését és halálát, mögöttünk egy ember holtan rogyott össze, a klinikai halál állapotába került, majd őt visszahozták az életbe. Krisztus pedig meghalt. Nagyszombat estén pedig Krisztus feltámadt az örök életre, az ember pedig megjelent, hogy ideigvaló létét közöttünk folytassa.
Költői a kérdés, mi történt volna emberünkkel, hogy nem jön el a templomba, és nem kapja meg azonnal a szakszerű élesztési eljárást.