Mickey webnaplója

Befejeztem Varga László itthon meglévő lelkigyakorlatos könyveinek az olvasását. Az általam elolvasott hét kötetke közül nekem A halál tehetetlen c. tetszett a legjobban. Ez persze nagyon szubjektív, de hát lehet véleményem, mint ahogyan másoknak is lehet. Ha már belemelegedtem, el kell áruljam azt is, hogy miért.   
Elég nehezen tudnék rá egy mondatban válaszolni, mert Laci okfejtése sem egy mondat, hanem másfélszáz lap. Leírhatnám ide, de nem teszem, ne tessetek megijedni. Akit érdekel a könyv, megveszi magának. Csak emlékeztetőül jegyzek fel néhány gondolatot, hogy el ne felejtsem magam is.
Laci az örök élet dimenziójába helyezi jelenünket. Itt nincs idő, örök jelen van és örök jelenlét. Az Isten jelene és jelenvalósága.
Ha mi a keresztségben elkezdtük örök életünket, akkor halálunk életünk kiteljesedésének az aktusa. A búzaszem elhal, hogy a mag kicsírázhasson és termést hozzon. Ez a termés a halál utáni jelen örök folytatása, Isten megdicsőülése bennünk.
Ha Isten jelenében próbálunk élni, életünket nem a kronosz, az óra által mért idő fogja meghatározni, hanem annak a megélése, hogy Isten minden pillanatunkat áthatja, velünk van, létterében cselekszünk. Kapcsolatunkat a teljes bizalom, a teljes ráhagyatkozás fogja jellemezni. Mintegy hétköznapi folyamatos párbeszéd alakul ki köztünk és a megdicsőült Krisztus között. Soha nem lesz rajtunk úrrá a félelem, mert nincs mitől félnünk. Mindig gondviselő szeretet vesz körül mindnyájunkat. Időnk a kairosz lesz, mely a szeretet cselekedeteinek a dimenziója.
Igen fontos gondolata, hogy ehhez a Krisztus-követő létmódhoz a hit felől közelíthetünk kizárólag, és nem saját tapasztalatainkon keresztül.
Annak hiszünk, aki Lázárt feltámasztotta, aki minket is feltámaszt, aki csodáit mind annak az igazolására tette, hogy ebben a világban jelen van az örök élet, mintegy Krisztus által. Nem a halálé az utolsó szó. Hiszen már elkezdődött örök életünk, és folyamatosan benne élünk. Ahogyan Krisztus a jelenben VAN, jelen van bennünk, és mi őbenne, hogy megajándékozzon állandó figyelő szeretetével.
Ezt csak a hit fényében élhetjük át, de akkor folyamatosan.
Mindenkire az Ő tekintetével nézünk, mindenki létét az Isten ajándékának fogunk tekinteni, s építjük kivel-kivel az Isten országát, ahogy lehet.