Mickey webnaplója

Bacsik bácsi létezett, az allegretto ma is létezik, persze nem azonos értelemben mint az alterego. De van, aki keveri. Innen a címbeli idézőjelek.
Bacsik bácsi létezett, s mint korábban megírtam, a múlt század elején telehordatta a pincelakását szénnel. Ott élt a szénkupacok és pókok társaságában, mert azt olvasta az újságban, hogy fogy a világ szénkészlete. És ő egyáltalán nem akart megfagyni. Megtette hát a szükséges lépéseket. Kiszámította, hogy ha 120 évig él, mennyi szénre lesz szüksége.
Ma fagyásról szó sincs. Az előrejelzés szerint 36 fok várható és szikrázó napsütés. Ezért hajnalban mentem az Auchanba, hogy feltankoljak gyümölcsléből és tejből, továbbá zsemléket is hoztam, ha már…
Beállok a „zöldkasszához”. A kisasszony mindenkit figyelmeztet, hogy ez a kassza környezetkímélési szempontok miatt (és mert a műanyagszatyrokért sok adót vetnek ki az üzletközpontra) nem adhat zacskót. Az előttem álló ősz hajú férfinak mondja ezeket, aki közlését készséggel tudomásul veszi. Majd távozva a szomszéd kasszából kitép vagy 40 zacskót. Amit vásárolt, ahhoz rossz esetben is elég lett volna kettő.
A pénztárosnő méltatlankodik, hogy épp az előbb magyarázta el a pasinak, hogy mi–mivel–hogyan függ össze, most meg rablásba kezd.
A közelében álló biztonsági ember odalépett az ősz öreghez, és visszarakatta vele a zacskókat.
Nem tudok másra gondolni, minthogy az öreg félt, hogy idős korára nem lesz elég zacsekja, amit a szemétvödrökbe helyezhet, talán ezért akarta zsákmányolni a stanicliket.
Ez a mentalitás, ez a félelem köti össze Bacsik bácsival kései utódját, aki mintegy alteregója az egykori öregnek (vagy ahogyan papjancsi, a poénlövő mondaná: allegrettója).