Mickey webnaplója

Vigyáznunk kell a neves emberek kijelentéseivel.
Ma reggel hallgatom a rádiót. Escrivá gondolataiból szemezgetnek. Escrivá kb. ezt gondolja, sajnos mondja is: Aki nem tárja fel magát teljes mélységben lelki vezetőjének, az gyáva. Szerintem árnyaltabb ez a kérdés ahhoz, hogy egy mondattal le lehessen tudni.
Minap hallgatom egyik jeles és neves hitszónok dörgedelmes előadását, melynek az elején falháborodottan kijelenti, hogy papi életének legnagyobb fájdalma, hogy olyan emberek és asszonyok, akik egész életükben a rózsafüzért pörgették, bűnvallomásuk során efféle kitételt tesznek: A fiamat elvette az Isten. Be kell vallanom, itt kikapcsoltam az adást, nem kívántam tovább hallgatni. A szónok úgy véli, hogy ezek az emberek kétségbe vonják Isten jóságát, Krisztus feltámadását, és akkor minek az egész vallásosdi. Miért nem azt mondják, hogy magához vette.
Úgy gondolom, hogy a szónoknak nincs igaza, nincs oka dühösködésre sem.
– Jób kifakad az őt ért megannyi megpróbáltatás hatására. Barátai, ismerősei szemére hányják viselkedését, hogy szégyellje magát, amiért kifakad az Úr ellen. Isten pedig tudtára adja, hogy vele (Jóbbal) ért egyet, barátai meg szemforgatók, hiszen  nem őket érte a sokszoros gyász.
– Krisztus könnyekre fakadt, amikor megtudta, hogy Lázár meghalt. Másokat pedig (akiket magához vett az Isten) feltámasztott, életre keltett. Erre legfeljebb rácsodálkozni lehet, magyarázni fölösleges.
– Ha a nép egyszerű gyeremeke azt mondja, hogy elvette tőle az Isten, akkor igazat mond.
Ha azt mondom, hogy Józsi elvette a lányomat, akkor igazat mondok, örülök neki, noha elvette. Hadd tegyem hozzá, hogy e kijelentésnek szinonimája a magához vette megfogalmazás. (József magához vette Máriát.) Csaknem mindegy, hogy melyiket alkalmazom. Ez pusztán nyelvérzék kérdése.
– De még ha pontatlanul fogalmazott is a nép egyszerű gyermeke, nem volna szabad cikizni miatta. Végül is nem végzett teológiát.
– A dühös artikulálást hallva minduntalan arra gondolok, hogy az emberiség túlnyomó többsége igen messze áll a lelki emelkedettségtől. Mégis, valamennyiüket, valamennyiünket egyaránt szereti az Isten, Aki maga a Szeretet. Vajon a keresők, a tévelygők egy ilyen beszéd hatására közelebb kerülnek-e ahhoz, hogy megváltozzanak?
Nem.
Taszítani fogja őket.
– A szónok szembemegy valamennyi gyászolóval, akik valahogyan megfogalmazzák a bennük keletkező űrt, az elvesztett (szem elől vesztett) hozzátartozók halála kapcsán.
Hadd tegyem hozzá, ha egy ember haragudni akar, akkor haragudni fog.
Ezt véltem az illető szónok patetikus kirohanásán is.