Mickey webnaplója

Hétfő.
Hajnal.
Melegem van … elegem van ... az ágyból. Fél hatkor nem tűrtem tovább.
Kipattantam egy dupla feketére, (és a reggeli tablettákra).
Akkor fordult az idő.
Elkezdett lengedezni egy kis északi fuvallat. Most se sokkal erősebb, mégis átszellőztette a lakást, benne engem. Megindult a forróság oldása.
Nekifogtam egy szócikk korrektúrájának.
Szubszidiaritás.
Többször belealudtam.
Dögunalom ez az anyag.
A kövirózsa virágja kezd termőre fordulni, szára elsárgul, száradozik. Kivágom, inkább a földben jeleskedjenek az utódok.
Reggel többen panaszkodnak fejfájásról.
Utálják a szelet.
Én meg éppen áldottnak gondolom: kedvenc közegem a szellős idő.
Olyan ellentétes két tábor ez, mint a parasztoké és a turistáké.
Előbbi esőért, utóbbi napos időért imádkozik.
(Lehet, hogy én is a hűvösödés miatt aludtam el munka közben?)
De mégse.
Sebtében megtisztítottam a korábbi esők verte ablakokat a szennytől. Legalább a következő esőzésig tiszta benyomást keltenek.
Nézek ki az erkélyajtón. Jönnek a méhek a kövirózsa virágjára, de nem találják.
A csonkot nem szeretik.
Most mi lesz?
Visszatérnek üresjáratban a kaptárhoz és eltáncolják, hogy valami vadbarom eltüntette nektárlelőhelyüket?
Nos, a méhek táncáról ugrott be nekem egy hétindító zene: a Felhívás keringőre.
Akinek olyan szerencséje van, munkába indul, akinek meg olyan, nem indul sehová. Mindenesetre létezik ez a zene, amelytől jobb kedvvel indulhatunk neki a hétnek.
Hiszen még semmi sincs készen, a világ olyan, amilyen, s arra vár, hogy a magunk módján (újra) teremtsük.
Nosza youtube, keresem a Weber-zenét.
Bennem már szól, de fizikálisan is hallgatni akarom: Csakugyan annyira feldob-e, mint ahogy belül érzem. Megtalálom zongorás variációját. Itt
Meghallgatom. Nem okoz csalódást. Hallod a háromnegyedes lüktetést a füledben?
Akkor jó.
Ez felébreszt, kedvet támaszt, doppingol, vidámít, endorfint termel, feldob.
Vele indul a hetem.
Van egy kásahegynyi szócikk, mely feldolgozásért kiált. Hát akkor
„ugorgyunk”!!!