Mickey webnaplója

…a mai fotóm címe.
Persze előbb elmentem a patikába. Otthoni – megelőző műveletek:
1.Kétszer aláírni a recepteket darabonként külön-külön (szabál az szabál: beteg aláírása, átvevő aláírása). Ha ezt egészségesen kellene tennem, garantáltan beteggé lennék a végére (hatvanszor leírva: Gyorgyovich Miklós, képzelheted, milyen firkák születnek).
2. A harminc vényt fajtánként ábécébe raktam, s egymáshoz képest 90 fokkal elfordítottam. Abc-be, hogy a patikusnak ne kelljen összevissza futkosni a pocai között, s elfordítva, hogy az azonos fajtákat egyszerre kezelhesse, mert ez mind idő neki. Inkább legyen jobb körülmények között otthon nekem.
Csakugyan elmentem a patikába, mert arra gondoltam, ha a szokásos 33 fok után most tizenöt fok van, s mellé eső, akkor aligha kerekedik fel más valaki is délidőben, hogy a gyógyszertárba látogasson. Így  is volt.
Szerencsére két személy dolgozott. Az egyiket én kb. negyed óráig lefoglaltam. A másiknál szolgálták ki a ritkásan mégiscsak oda igyekvőket. Műveletek:
1. A patikáriusnő megkeresi, előbányássza készleteiből a kívánt gyógyszerfajtát;
2. megmutatja a leolvasónak a gyógyszerkódot;
3. megmutatja a háziorvos vonalkódját;
4. megmutatja az előhalászott gyógyszer vonalkódját a pénztárgépnek;
5. szignálja a vényt s továbblép.
Nos esetemben ezt megtette legalább harmincszor (három hónapra és kb. tízféle gyógyszert írt fel a doktornő).
6. A vége felé csomagolna.
De most ettől megmentettem. A tételeket folyamatosan a magammal hozott zacskóba halmoztam.
7. Fertályóra elteltével megnyomja az összegző billentyűt, a gép kidobja, hogy havi illetményem öt százalékát rójam le a pirulákért. Biz ez annyi: 3 hóra fizettem 35 000 Ft-ot. Visszaosztva egy hóra, s havi jövedelmemhez arányítva kb. 5-6% ez. Szembesültem pl. azzal, hogy egyik szívgyógyszeremet nem is támogatja az OEP (akinek ez kínai, annak SZTK, s akinek még ez is idegenül hangzik, annak OTI).
Nos a zsákmánnyal hazaérkeztem, s mint az üzemi télapó, puttonyának tartalmát, úgy én is kiszórtam a szatyornyi dobozt az étkező asztalra. (Ezt a műveletet örökítette meg a Megjöttem a patikából c. fotó.) 
Ezután jön Hamupipőke robotja.
1. Fajtánként kihámozom a papírdobozokból a lényeget.
2. Az üres dobozokban hagyom a bennük tárolt valamennyi használati útmutatót, s a dobozokat kilapítom.
3. A kisebbeket beletömöm a nagyobbakba, azokat pedig a legnagyobbakba gyömöszölöm. (Úgy ahogy van, megy a szelektív hulladékgyűjtőbe.)
Nagy jót tenne velem, ha ettől az ismétlődő csuklózástól felmentene valaki pl. azzal, hogy papírdoboz nélkül kapnám a gyógyszert, s ha érdekel, valamiféle azonosító alapján megnézhetem az interneten a kockázatokat és mellékhatásokat.
Megjegyzem, nem érdekel. Érdekelje az orvosokat.
Nos, a drogok terjedelme ezután felére apad.
4. Fajtánként összegumizom őket;
5. Egyszerre kb. egy-egy heti adagot nyomkodok ki belőlük az erre a célra rendszeresített dobozkákba (reggel, délben, este). Nagyon hálás lennék persze azért is, ha ezt a gyógyszertár (gyógyszergyár) végezné, s nekem a beveendő mennyiségekkel kellene csak szórakoznom napjában háromszor egy pohárnyi folyadékkal, hogy ne akadjanak a torkomra ezek a keserűségek.
Mindent egybevéve, ma nem unatkoztam. És most, hogy túl vagyok a negyedéves tortúrán, némileg meg is nyugodtam. Be kell vallanom Nektek: nemszeretem foglalatosság az, amit az előzőekben leírtam. De hát nincs jobb dolgom.
Nincs jobb dolgom?!
Dehogy nincs. Negyed hat van, ilyenkor már be szoktam szedni az esti adagokat. Úgy hogy most megyek.
A Dieu.