Szabadságon vagyunk, semmi sem sürgős, ráérünk. Azért annyira mégse, hogy ne vegyük észre az általunk kiválasztott kasszánál, hogy az előttünk álló fickó étkezési utalványokkal akarja tetemes cehhét kiegyenlíteni. Ez nem igaz, mondom T.-nek. Ilyen is csak velünk fordulhat elő. Nem baj, így ő, az első pénztárnál csak egy valaki rendezi fizetnivalóját.
Igaz.
Odaérve látjuk, hogy valami nem stimmel, a ciculi vevő egyezet a pénztárossal. Utána – nem fogod elhinni –, előveszi étkezési utalványait és ha lehet, még nagyobb értékű árut egyenlít ki vele. A kasszírscsica kénytelen leszámolni a köteg papírfecnit, majd egyesével érvényteleníti őket. Borítékolja, ééééés … mi következünk.
Sorra veszi a tételeket, olvassa be őket a gépbe. Egyszer csak megáll az automatizmus. Kijelez a gép. Valahol kontakthiba van. Telefon. Jöjjön a műszaki, a rendszergazda, vagy ki. Áll a bál, várunk, várunk, várunk, feltűnik egy egyenruhás a „művészbejárónál”, de nem ő az. Másfelé tart. Aztán egy másik, ő egy műszakba induló kollegina. Aztán éveknek tűnő percekig senki. (Ám lehet, hogy mindössze egy perc volt. Ilyenkor az időérzékünk cserben hagy bennünket.) Otthagytuk volna a pénztárat, de hát hogyan? A jégkrémek fele beütve, másik fele megszámlálásra vár. (Csak el ne olvadjanak várakozás közben!) Végül jött az egyszemélyes megmentősereg. Kulcs ide, golyóstollal piszkálás amott, s a pult alá is bemászott négykézláb. A fiatal pénztáros valahogyan szétpiszkálhatta a kijelzőt.
Nem nyertünk volna a Ki tud gyorsabban bevásárolni c. versenyen. Az már csak hab a tortán, hogy a számla végösszegét a gép leokéztatja velünk. Fogalmam sincs, hogy jó-e a rengeteg tétel részösszege. De ha nem nyomom meg a zöld gombot, napestig állhatok a kasszánál. Nem tudok addig fizetni, ameddig nem erősítem meg, hogy helyes a bevitt tételek végösszege.
S ha már számtan. Napok óta vissza akarjuk vinni az ott vásárolt minikalkulátort, mely legalább középiskolás fokon von gyököt, de megbukna az első elemiben, mert nem tud összeadni. Nem lehet kiszámítani rajta, hogy mennyi 1+1.
Szép új világ!
2011.08.06. 12:08 emmausz
(Rá-)fizetünk
5 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr635169472
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_179778 2011.08.07. 06:03:13
Üdv Oxigéniában, itt minden érted van. A várost körülölelő szép nagy szürke dobozépületek roskadoznak a pénzedre leső áruktól. Valószínűleg az autó-benzin lobbi is bejátszott, hogy egy pár kivétellel csak a messze határban tudsz bevásárolni.
http://moly.hu/konyvek/feher-klara-oxygenia
mick · http://emmausz.freeblog.hu 2011.08.07. 07:19:48
Félelmetes az Oxigénia szép új vlága. A hátam közepére se kívánom, de hogy elkerülhetjük-e, az nagy talány.
Ismeretlen_188646 2011.08.10. 10:40:48
Hihi! Én Fehér Klára: Oxygéina című művéből írásbeli érettségiztem irodalomból. :)
Ismeretlen_188646 2011.08.10. 10:41:49
Nem értem, hogy üzletben miért fogadhatják el a melegétel utalványokat. A TECSÓban is elfogadják. Akkor is, ha nem grillcsirkét vettem.
Ismeretlen_11533 2011.08.10. 12:11:19
Fogalmam sincs. Csak azt képzelem, talán egy műszigorral akarják a burkolt béremelés kiskapuját némileg mégis eltorlaszolni. Az utalvány nem pénz. Általában kevesebbet ér és korlátozott a felhasználása, az üzlet pedig pénzre váltáskor a névértékét sem kapja meg, ha jól tudom.
Így aztán ha teheti, inkább forintot kérnek, mert kp. esetén nincs beváltási illeték.
Utolsó kommentek