Mickey webnaplója

Reggel kihordtuk a játékokat. Ki a reggelit. Reggeli után a golyózás következett. A pétanque jókedvre derített mindenkit. Délre már néhány műanyagjáték megadta magát. Délután ellátogattunk a Tescóba, pillanatragasztóért, hintaágyért, még egy asztalért, néhány napi hideg és meleg élelemért. Visszatérve összeállítottuk a kínai gyártmányú hintaágyat. Csak hat db hatos anya hiányzott a készletből. Ezeket sikerült pótolni. A játékokat is megragasztottuk. Újra megtapasztaltuk, hogy a pillanatragasztó legjobban a bőrünket ragasztja meg. Tanúság: mindenből csak a legjobbat szabad megvenni. A szabadság kitűnő alkalom arra, hogy év közbeni mulasztásainkat pótoljuk. Elhoztam a kb. tíz napja heverő almákat és megettem őket. A magunkkal hozott babakocsit is meg kellett erősíteni. Svájci bicskám bevetésével megtörtént. De Fr.-nak is akadt dolga, megragasztotta rendszámtábláját, Éva megvarrta kocsiárnyékolójuk szakadását. A fiúk hosszas sóhajtozások után betelepedtek az Espace-ba, és tótágast ülve, kitekert végtagokkal, de hozzáfogtak a nyári tréfás feladataik megoldásához. Mindhárom testre (évfolyamra) szabott feladatsorral küszködik, hogy az iskolai év kezdésekor ne támadjanak visszaszokási nehézségeik.  
A picike (Flóra) előtt Estelle két nappal ezelőtt tornamutatványokat végzett. Főleg ugrált. Flóra belement a játékba, és megpróbálta Estelle-t utánozni. Kicsi segítséggel kitartóan föl-le rugdossa magát, rugózik. Ez történt este is végkimerülésig. Majd rövid sírdogálás után sürgősen elaludt. Ekkor kezdődött egy hosszas Carcassone-társasjáték. T. és én nem vettünk benne részt. A többiek igen. Estelle, a kicsiket, Elvira és Éva a magyarokat, a fiúk és François a franciákat képviselte. Valamivel féltizenkettő előtt hangos jókedvük véget ért. Alkalmasint a játék is. Mindenki lefeküdt.
Második nap
Reggel nagyi meg én, a „nágypápá” lejöttünk kávézni. Magunkat rendbe szedni. Ilyenkor nincs konkurencia. Áttanulmányoztam környező településekről szóló turisztikai leírásokat, és némi szívbéli fájdalommal vettem tudomásul, hogy nekem a Várhegy vulkáni kúpja életveszélyesen meredek, és már elérhetetlen. A rózsakőre ülni (szerelmesek egybekelését segíti elő a babona szerint) okafogyott, a Badacsonyt megmászni legalábbis kockázatos, tekintettel arra, hogy a ház árnyékában üldögélve hideg van ugyan, de Tücsi (kimerészkedett a napos részre) már reggel nyolckor hőségről számolt be.
Úgy érzem magamat, és egyre inkább úgy, mint a Tersánszky-féle Misi mókusban szereplő két kövér mókus, az örökké termő fán. Misi mókus elbánt azzal a kígyóval, mely a másik kettőt halálos rémületben tartotta. Nem tudtak volna elmenekülni a fenyegető veszély elől. Misi mókus azt tanácsolta nekik, hogy fogyjanak le, mert ez visszahozza mozgékonyságukat. Meglehet, hogy az enyémet már nem hozná vissza, koromnál fogva.
Így hát teszem, amire képes vagyok.
Pl. próbálom jó szemmel fotózni a vidéket és a rokonokat.