Tegnap este rövid időre megadta magát a hőség, és egy hidegfront szellőztette át a térséget.
Sűrűn zuhogott az eső és kitartóan.
Sűrűn villámlott és dörgött is.
A zegernye ellenére tizenegy felé elhallgattak a gyerekek, mindenféle számítógépezést abbahagytak és elvonultak aludni. Mi is elvackolódtunk, de befejezős ember lévén az idétlen meghatározásokkal operáló keresztrejtvényemet még befejeztem.
Azt gondolhatnád, hogy a keresztrejtvények nagyjából azonos minőségűek. Kell találnod egy szinonimát, kiegészítened egy idézetet, beírni egy rövidítést, és eljutsz a megoldásig. Nem így van. Amikor harmadszor találkozol a füzetben azzal, hogy pépes étel=darakása, akkor gyanakodni kezdesz, hogy az egész füzetet ugyanaz a mester rakta össze, innen az ismétlések, annak ellenére, hogy számos pépes étel létezik, és nemcsak a darakása. A fejtörést igazán az adja, hogy rájöjjél: miféle észjárású a rejtvénykészítő. Csak akkor kezdesz eredményesebb lenni, amikor erre rájössz.
De még ez sem minden.
Lexikális tudásra is szükséged van, meg sok-sok türelemre.
Ismételten belebotlom abba az őrületbe, hogy az általam nem ismert kérdés megfejtéséhez elővehetem-e a lexikont, a szótárt, az enciklopédiát, vagy sem. Mert ha utánanézek bennük, az „kóser”. Ha a rejtvényfüzet végére lapozok, időt nyerek vele, de az nem etikus, az „tréfli”.
Annyi idő elteltével, míg ezeket leírtam, elkészült a rejtvény. Próbáltam aludni, de kidobott az ágy, az égiháború nem hagyott nyugodni. Lementem a földszintre a fényképezőgépért, és ráálltam villámok fotózására. Ez ügyben több tapasztalatot szereztem.
A képek egy része nappali fénybe vont kertrészleteket mutatott.
Mások semmit a sötétségen kívül. Ez akkor következett be, amikor elkéstem az exponálással.
A képek harmadik csoportja hatalmas fényeket ábrázol.
Ekkor jöttem rá, hogy erős napsütésnek felel meg egy-egy nagyobb erejű villám. Próbálkoztam még a tűzijáték fotózására kihegyezett programmal.
Ez hozta a legnagyobb sikert. A módszer a következő: Félig lenyomott exponáló gombbal állok lesben – készen a kattintásra, amint meglátom a fényjelenséget. Mert – különösen a felhőkben maradó villámok lefutása nem olyan gyors, mint a földbe csapóké. De még az utóbbiak között is akad, amelyik „cifrázza” a kisülést, és marad időm és esélyem a fotó elkészítésére. Nos, ezzel szórakoztam éjfél után negyed egyig. Akkorra be akart szakadni a hátam, ezért beszüntettem a tüzelést az égre.
Ám most is be akar szakadni a hátam, és különben is néhány perc múlva megérkeznek Mica és Elvira, ezért itt abbahagyom e poszt írását is. A fotókat majd otthon teszem a netre.
Utolsó kommentek