Mickey webnaplója

– Egyik délután rábeszéltem magamat egy kis mozgásra. Amint kiléptem a kapun feltűnt, hogy erősen szórt fény ad a nap. Azt olvastam erről, hogy állítólag repülőkről hatalmas mennyiségű aluvegyületet szórnak a levegőbe, hogy a túl erős napsugárzást ezzel visszafogják.
Ez volna a megoldás? A felső légréteg elkoszolása? Nincs elég bajunk?
Ha igaz, a kondenzcsík néhány perc alatt eltűnik. Ezek a kiszórások pedig órákig lebegnek egyre szélesedő sávban. Szívesen remélném, hogy a hír kacsa. De magam is fotóztam olyan maradandó kondenzcsíkokat, melyek hosszasan terültek el, és szálkákat húztak, úgy festettek, mint egy preparált kígyógerinc.  
– Továbbsétálva szinte hallottam a tizenötmilliárd mikroba csámcsogását, amellyel nekiláttak a környékünkről begyűjtött avarhegyeknek. Jó étvágyat!
– Lent a Duna-parton jelei vannak annak, hogy a folyóvíz „visszaveszi” lassacskán medrét. Már nem akarok ókori kövekre bukkanni az alacsony vízállást kihasználva. Csupa korunkbeli tégla, üveg, beton és porcelándarabkák övezik a partot a sziklákon és kavicsokon kívül. Nem illett a képbe az a macskatetem, melyet hűs hullámok nyaldostak, megelőzvén a hullabűzt.
Egy követ berúgtam a folyóba, azt hittem, kagyló.
– Két nő (feltehetően anya és lánya) etetett több mint hatvan tőkésrécét. (Megszámoltam őket.) Amikor elfogyott a nők muníciója, áttértek a kavicsok gyűjtögetésére. Fel-felvettek egyet-egyet, s mustrálgatták. Olyikat megtartották, a többit nem. Nem tudom, miféle ismérvek alapján dolgoztak.
– Láttam hatalmas betontömböket, beléjük szórt autógumi abroncsokkal. Valakik így akartak megszabadulni a gumitól? Remélték, hogy feltalálták a gutont (gumibetont)?
Nem tudom. 
– Séta közben alapvető dolgokról gondolkoztam. Pl. arról, hogy miféle az ÉLET pénzegysége? Ezen még gondolkoznom kell. Bár gyanítom, a szeretet cselekedetei. Értékállóságát az erények adják. Kezességképpen ott az Isten éltető kegyelme.
A szeretet cselekedetei fordítva működnek, mint a bank által forgalmazott pénz.
A szeretetből fakadó tettek csak látszólag kiadások, mérhetetlen hasznot hoznak, mérhetetlen hasznot képviselnek. Csak ezek maradnak meg belőlünk, minden egyéb elenyészik.    
Így minél több a kiadásunk, annál több a bevételünk.
Ez aztán paradoxon a javából.
Igazoljon engem az Apostol:
„A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.” (1Kor,13,8–10)