Mickey webnaplója

Ahhoz, hogy a kagyló gyöngyöt izzadjon ki magából, kell egy apró porszem, homokszem, valamiféle kövecske, hogy gyönyörűséges zárvánnyá érlelje saját anyaga felhasználásával.
Ahhoz, hogy Beethoven megírja sorsszimfóniáját, kellett egy négy hangból álló motívum. Egy aligszekvencia, melyet tétellé érlelt. Kellett az a hangsúlytalanul kezdődő három nyolcad, hogy egy nagyterccel lejjebb fusson ki egy félhangnyi hosszúságban. A motívumot azután a sors kopogtatásaként értékelték.
Főiskolás koromban firkáimhoz kellett négy pont, hogy onnan elindulva a legkülönfélébb asszociációkat indítsam el görbe és egyenes vonalakkal. Ezek nyomán hol absztrakt minták keletkeztek, hol értelmezhető ábrázolatok.
Így van ez a posztok írása során is. Kell egy odavetett félmondat, egy rövid szó, egy shout, egy hang, mely gondolatsorokat indít el a bloggerben.
Mintha fordított volna ma a helyzet. Nem egy gondolatfoszlány motoszkál bennem, hanem mérhetetlenül sok, egymásnak feszülő indulat, melyeket a válságba hajszolt civilizációról fogalmaznak meg naponta a legkülönfélébb írástudók.
Boldog II. János Pál pápa azt mondta, nem a házasság van válságban, hanem az ember. Szavait most megpróbálom felhasználni, hogy megmutassam, milyen módon van válságban az ember. Igazán egyetlen szóval el lehetne intézni: Erkölcsi válságban van. Ez okozza a mai világ összes problémáját. Valamikor már megfogalmaztam: a világ javai csak akkor elegendőek az emberiség eltartására, ha kellő önmérsékletet tanúsít mindenki. Nevezzük ezt altruizmusnak, szolidáris szeretetnek. Ez persze nincs így. Korrupció, farkastörvények, rejtett érdekek szövetségei, megvásárolható rabszolgák, terjedő káosz próbálja tönkretenni a teremtett valóságot. A szennyáradat elég általános. Nincs kedvem a példákba belemerülni, noha felsorolásukkal könyvtárakat tölthetnénk meg.
Csupán egy blogbejegyzésre és két kommentjére reflektálok. Elöljáróban néhány gondolatot idézek a posztból:
– „Az államkötvényeket vásárló legtöbb biztosítótársaságnak, nyugdíjalapnak, és különböző befektetési alapoknak két hitelminősítő ”junk-bóvli” minősítése esetén TILOS ilyen, esetünkben magyar állampapírokat vásárolni vagy birtokolni!”
Kérdéseim: Ki minősíti a hitelminősítőket? A hitelminősítők minden gyanú felett álló szervezetek? Ugyan már miért volnának azok? Ki hatalmazta fel őket a tiltásra? Miért?
– [A kormány tette, amit tett] „…közgazdászok egyöntetű véleménye szerint az államcsőd innentől elkerülhetetlen”. Kérdésem: Ez a kijelentés szentírás? Mitől az? Ki dönti el azt, hogy egy nemzetnek el kell hullania? Milyen meggondolások alapján?
1. komment: „keresem a kötelet, amire fellógathatnám magam”  (SzK). Ez a vélemény hangulatilag ráerősít a posztban megfogalmazottakra (meg kell dögleni).
2. kommentből: „Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány majdnem 30%-kal (!!!) 2010-re 80%-ra növelte [az ország eladósítását] …  a gazdaság ennek hatására robogott. Igaz, hogy némi szépséghibával, hiszen a szakadék felé. A helytelen kormányzati döntések hatására 2008-ban a szociálliberális vezetésű ország az államcsőd szélére sodródott. Miért írom le mindezt? Hogy legyünk tárgyilagosak.” (Egy hang a másik oldalról.)
A nap aktuális eseménye pedig az Opera elé meghirdetett tüntetés és ellentüntetés. (Bent az új alkotmányt ünneplik.)
„Magyar magyart rontja, kár, bár több esze volna már”  citálom Kodályt, aki Szalayt (1800-as évek) idézte.
Jobb- és baloldal egymást rontja, kár, bár több esze volna már.
Ember embert rontja, kár, bár több esze volna már.
Gazdag szegényt rontja, kár, bár több esze volna már.
Nemzetek egymást rontják, kár, bár több eszük volna már.
Amíg ember ember farkasa, addig semmire se megyünk.
Versengeni a helyi kultúrák, a nemzeti értékek felmutatásával kellene.
Az önzetlenség felé kell gyalogolnunk, hiszen tudni lehet, hogy „a szeretetben nincs félelem” (1Jn 4,18). Ha pedig nincs benne félelem, akkor egyedül csak ez elég jó ahhoz, hogy életünk legyen és bőségben legyen.