Mickey webnaplója

Azt gondolhatná valaki, hogy új jelensége civilizációnknak az ország, a világ meghasonlottsága, gondolkozásmódjának kétfélesége. Egy frászt. Régi hagyományai vannak ennek. A törésvonal kb. a balliberális nemzetköziségben gondolkodók (urbánusok) és a jobboldal között húzódik, akik viszont a nép-nemzeti vonal, a hazafias politizálás (plebejusok) képviselői. Ez annyira természetes kb., mintha a bal és jobb lábunk folyamatosan gáncsolni próbálná egymást, s lépésenként nagyot rúgna a másikába azt kívánva, hogy lehetőleg mielőbb üszkösödjön meg.
A napokban többször kitértem a meghasonlottságra, most megint ezt teszem, bár nem akarok vele minduntalan foglalkozni. (Esetleg többé sose.)
Tegnap olvastam Kosztolányitól az Orosz írók c. cikkét, melyet 1917 októberében írt a Pesti Naplónak. Ebben ilyen hangsúlyos állításokat találtam: Az új orosz irodalomról „…megjósolhatjuk, hogy a mai  irodalom nem lesz a régi folytatása. Az újat (orosz írót) kaláccsal tartják, megfésülik és megmosdatják, … egyelőre, – igaz – csak vérben, s aztán majd nyugodtan, boldogan, öntudatosan írhatnak, az egészséges lélek nyíltságával, egy óriási paradicsomkertben… a francia forradalomban elveszett a fény, az orosz forradalomban pedig a sötétség.” Kosztolányi lelkesedéssel ír arról, hogy a szentkép előtt kilobban a viaszgyertya, a szibériai havon víg szánkók csilingelnek…  Írónk súlyosan tévedett.
Emberek millióit likvidálták saját hazájukban a bolsik, s a szibériai havon valóban csak a szánkók csilingeltek vidáman. Akik rajta ültek, aligha voltak azok a gulágban. Ami pedig a viaszgyertyákat illeti, ma is égnek, viszont a forradalmi Oroszország eltűnt a süllyesztőben. Ennyit a paradicsomkertről. Előbb arra gondoltam, hogy Kosztolányi ebben az időben túlságosan fiatal, ezért tesz kamaszos kijelentéseket. De nem volt az. 1917-ben 32 éves volt. Ez már közel krisztusi kor.
Tegnapelőtt olvasom VD-nél, hogy egy Makoveczet bíráló cikkben megerősödött benne, amit mindig is gondolt: Makovecz épületei giccsek. Lám-lám egy karakteres vélemény. Tegyünk mellé egy másikat, mely az organikus építész halálát követően hangzott el: Makoveczet számon tartja a világ. Az organikus építészek élvonalába tartozik, műveinek megszemlélésére építészcsoportok zarándokolnak az általa tervezett épületekhez. Neve szerepel a világ első tíz építésze között.
Miféle feloldhatatlan ellentmondás húzódik a két intelligens kijelentés között? S meddig még?
De Európában sem jobb a helyzet.
Nálunk győzött a jobboldal. Egyetlen intézkedését sem fogadja el az EU baloldala. Telekürtölik a világot azzal, hogy a magyar alkotmányban Isten neve szerepel, hogy nyomai sincsenek a sajtószabadságnak. Valójában azt sérelmezik, hogy OV-nak erkölcsi tartása van ellentétben velük, akik a pénzmágnások nyomásának képtelenek ellentmondani, s emiatt kárognak az ellen, aki ezt meg merészeli tenni. Ahelyett, hogy elgondolkoznának: vajon a pogány és korrupt uzsorásvilág rákja nem irtja-e ki azokat is, akik a rák terjesztői, gerjesztői? Egy angol tőzsér rákhasonlatán élcelődött – s joggal – Bogár László és Bayer Zsolt.
Lehet-e közeledés, s miben áll az? Netán elvérzik mindkét oldal egy hatalmas összeomlásban?  
Ne adja Isten!
Ugye emlékeztek rá, mit írtam vagy másfél hete: Imához!
Fenntartom. Más aligha segít.