Indul a Sapientiae nevű új blogom, a Latin közmondások.
Mivel beleharaptam a Bánk József összeállította 3800 latin bölcsesség c. könyvbe, már látszik, hogy külön kívánkoznak az egyes  szállóigék kifejtéseiről szóló anyago(cská)k. Ezért, „quamquam animus meminisse horret, luctuque refugit. – Incipiam.” (Aeneis)
Újraolvasva az imént idézetet, kissé erős a szöveg ide, mégis megtartom (merthogy középiskolás élményem), mely nagyjából ennyit tesz: bár lelkem a visszaemlékezéstől megborzad, s a gyásztól visszariad, nekifogok (belekezdek, elkezdem).
Amitől én elriadok, az a mondások ezrei, s időm véges volta. Ezért hőkölök meg kicsit a feladatot felmérve, mégis elkezdem.
Akit érdekelnek a szösszenetek, azok a http://sapientiae.freeblog.hu/ weblapon találják meg majd ezeket az anyagokat. Mivel visszafelé haladok, nem célszerű számokkal jelezni a posztokat. Talán nem túlságosan meredek, ha a megidézett mondások első szaváról kapják nevüket. Ezekből kitetszik, hogy hol tartok, mi következik.
Mindjárt itt az utolsó bölcsesség, melyből most első lesz. Megtetszett, hát legyen az első poszt címe Vultus minatur… A mondás szövege pedig:
– Vultus minatur, pavida mens intus sedet. = Arcán fenyegetés, szíve mélyén pedig félelem húzódik meg. (Vö. Amelyik kutya ugat, az nem harap.)