Mickey webnaplója

Mottó:
„Doktor úr, nekem nyugodtan megmondhatja, hogy szívbajos vagyok.
Én nem vagyok szívbajos!” (Régi Ludas-vicc)
Néhány hete romlófélben érzem magamat. Fogy a levegőm, és ez nincs így jól.
(Közbevetem: Illetlenség volt eltűnni minden bevezetés nélkül blog-olvasóim elől, de akárhogy lesz is: egyszer ez az illetlenség véglegesnek fog mutatkozni.)  
Este hát elkocogtam háziorvosunkhoz, aki előadott panaszaimat és szívemet meghallgatva azonnal kórházba utalt. És én azonnal be is feküdtem. Szobánkban én lettem a ketteske. A rutinvizsgálatok jó ütemben követték egymást.
Tesztelik a testemet
Vérvételek, EKG-k, röntgen, szív-ultrahang.
Magam se tudtam: a szívem, a tüdőm, a vérnyomásom rossz? Tüdő kilőve, szívem kissé gyengül, de még műxik, vérnyomásom magasba szökik terhelésre. Szerencsére egyelőre megúszom gyógyszer-átállítással. (Persze fogynom is kellene, erről a kórház gondoskodott. (Állandó menüm: tea, néhány zsemle, sovány sonkaszeletek, sajt, kefír, alma, sovány hússzeletek, párolt zöldségek. Ennyi.)
Ülök a kockáspapír előtt
Én nézem a füzetlapot, a füzetlap meg engem. Tollam akadozik. Jobbra fekszik tőlem Feri bá, (90), balra Miklós bá (83), középen meg én (65). Feri bá szuszog, Miklós bá harákol, mindketten főállásban alszanak. Idebenn meleg van, mert ők soványak, fáznak. Pokróc nélkül alszom végig az éjszakát.
Már amikor alszom. Ötpercenként ugyanis megszólal egy géphang, szerintem Cisz-hangot produkál. Fogalmam sincs, mi célból tutul. Talán mementóként. Ember, emlékezz, egyszer leketyeg az utolsó ötperced is.
Feri bá felébred: – 90 évet megérni teljesítmény! – ismerem el. Mire ő: – Igen. Teljesítmény. Csak kibírni nehéz.
Elgondolom: Egy évvel hamarabb született, mint anyám, aki ezelőtt 12 évvel hunyt el. Mi várt volna még rá? Hiszen kibírni nehéz. Olyanok vagyunk itt, mint az öreg balesetes autók. Még levizsgáztatnak többünket. De meddig?
Berobban a dietetikus orvosnő
Diétázni kell! Cukor nuku. Szopogasson cukormentes cukrot! Egyen rostosat. Kefirt, kemény zsírszegény sajtféléket, zsír- és olajszegény dolgokat. Nincs rántás. Habarás van. Naponta lassan kell étkezni 4-5 alkalommal.
Teljes őrlésű gabona ajánlott,
magvas kenyérfélék, párolt zöldségek, rostos növényi táplálék ajánlott.
Másfél, két liter tea ajánlott.
Dietetikus balra el.
Mondom a szomszédaimnak. Ha író volnék, könyvet írnék a kórházi ágyakról ezzel a címmel: Ha a kórházi ágyak mesélni tudnának…
Persze igazán nem az ágyak, hanem a páciensek és orvosok mesélhetnének.
Vég nélkül.        
Ha nálam lett volna kedvenc fényképezőgépem...
Ma behoztak egy sudár tinilányt az osztályra. Ki tudja, miféle baja akadt a szívével. Hiszen a szívesek inkább az én korosztályomból és az idősebbekből kerülnek ki. Mindenesetre itt kötött ki a lány. Este látogatói érkeztek. Én – szokásom szerint – föl-alá járkálok a hosszú folyosón, mint a seregben az ügyeletes tiszt, csak nem kopog a strandpapucsom úgy, mint amannak a csizmája. Vagy 50 méterről látom, hogy a folyosó végén szelíden ölelkezik a lány a fiújával. Velük szemben a folyosó túlsó falánál a fotelban egy öregasszony ül. Mellette guggol egy lány, egy önkéntes: egyházi beteglátogató. Kétféle szeretet jelenhetne meg egy képen. De poén lett volna 10-szeres zoommal!
(Az önkéntes nálunk is járt. Megkérdezte, hogy a Krisztusnak felajánló imát elmondjuk-e vele. Ketten ráálltunk, a druszám hárított, és azonnal kiment. Talán tapintatból.)
Több napfelkeltében gyönyörködtem még a negyedik emeletről. Kiváló fotótémák voltak. De így csak bennem élnek a hajnali kékek, kontúros tornyok, a sárga égalja a kelő nap ígéretével.
Feszültségek
– Több kórház szentekről van elnevezve. Az is, amelyikhez nekem volt szerencsém. Mit szól hozzá a szent odaát, hogy a róla elnevezett kórházban nemcsak szülészet van, hanem magzatlelökő (esemény utáni tabletta) is igényelhető.
– Feri bá felajánlja vacsoráját, mert nem képes megenni. Én képes volnék rá, de nekem meg nem szabad. Reggel az egész megy a szemétbe. A szívem vérzik. Nincs megoldás?
Jaj, anyám, én nem ilyen biciklit akartam
Bicikliztem. Itt ugyan ergometriának hívják, és ingyen csak 3-szor két percet lehet hajtani a pedált, viszont mérik a vérnyomás-emelkedést és EKG-adatokhoz jutnak általa.
Fokozódik a terhelés. Még bírom orron át lélegezve is. Ez nálam a norma. Ha bírom, jó, ha nem, csökkentenem kell a terhelést. Közben megtudom, hogy 200 fölé szökött a tenzióm. Pedig 12 éve várom, hogy „nyeregbe pattanhassak” a kardiológián. Akkoriban nem engedtek felülni, mert magas volt a vérnyomásom. Úgy megdühödtem, hogy akkor sokáig feléjük se néztem. (Doktornő, nekem megmondhatja, hogy magas a vérnyomásom, nekem csakugyan magas…) Persze nem ez az igazi biciklizés. Az 1965-ben volt, amikor 7 óra alatt egy egysebességes orosz cangával lekerekeztem a Balcsira. Volt vagy 35 fok a betonon. Miután kipihentem magamat, még aznap biciklizgettünk a tóparton a jó levegőn. No meg később a Paksra célzott túrák. Három-négy alkalommal évente egyszer. Később is bringáztam még, mondanom se kell, hogy egyre csökkenő lelkesedéssel.
Azt hiszem, ez a terheléses vizsgálat nagyon fontos volt ahhoz, hogy kimondják, még nincs szükségem érfestésre. (Utána szokott következni a szívkoszorú erek tágítása, falának feszített szitákkal, melyeket az érpályán küldenek fel szondával.) Viszont le kell kergetni a tenziómat. (A gyógyszer-átállítás időigényessége tartott bent 8 napig.)    
Vizsgázunk
Egyeskét ma hazaengedték. Kapott zárójelentést. 80 éves kedélyes felesége jött érte. Ám druszám hiába kapott elégségest a vizsgán, olyan gyenge állapotban leledzett, hogy tolószéken vittem le a taxihoz. Felérve magam is szédültem. Ekkor villant be, hogy nem kaptam meg a reggeli gyógyszereimet. Mi van akkor, ha egy idősebb ember hagyja ki kényszerűségből a számára fontos drogok beszedését. Észre veszi valaki, vagy…?
Teszteljük egymást
Az első napon Miklós bá kínálja a 168 óra c. lapot. Mondom, most inkább könyvet olvasok. Később Tücsi hozott egy valakitől kapott Magyar Hírlapot. Meg se kíséreltem, hogy viszontkínáljam vele. Méltán nem. Egyebeken babonás pacák volt. Mindent lekopogott. (Ő ment ki az imádkozás alkalmával.) Azért teljesen nem úszta meg, érte is beszéltem az égiekkel.
Szimpátiatüntetés a kormány mellett
Ma délután a subintensiv osztályon egy exitus. Néhányan utánaküldtünk egy-egy rövid fohászt. R.I.P. Nem sokkal később egy másik valaki is elhalt a szomszéd kórteremben. Érte is imádkoztunk. Három óra előtt valamivel a Kiscelli útról futott lefelé valaki egy nemzeti trikolórral. Éppen elérte a beálló buszt. Így is lekésett a több százezres tüntetésről, mely három órakor kezdődött.
Lélekben ott vagyok, testben pedig itt.
Vérnyomásom 140, pulzusom rendben, szívem produkálja a szinusz-görbét.
Írd le tizenkétszer!
(Diákkoromban büntetőfeladatként hangzottak el ilyesfélék: Írd le százszor, óra alatt nem beszélek, stb.)
Valamit nagyon eltoltak!
Valamit nagyon eltoltatok!
Valamit nagyon eltoltunk!
Valamit nagyon eltolt!
Valamit nagyon eltoltál!
Valamit nagyon eltoltam?
Valamit nagyon helyre akarok hozni!
Valamit nagyon helyre akarsz hozni?
Valamit nagyon helyre akar hozni?
Valamit nagyon helyre akarunk hozni?
Valamit nagyon helyre akartok hozni?
Valamit nagyon helyre akarnak hozni?
Ez itt a kérdés.
Kellene.