Mickey webnaplója

Ma minden megtörténhet a virtuális térben. Este kísérleteztem a picasa 3-mal. Elég sokszerű őrültségekre képes. Nekem közülük legjobban a rajzzá alakító program tetszik. Hogy kísérletezhessek vele, nyitottam egy „rajzok” mappát és abba másoltam a fényképezőgép memóriakártyáján lévő több száz képet, majd arra a kérdésre kerestem választ, hogy mely ábrázolatok mutatnak jól ceruzarajzként, és melyek színes litográfiaként. Találtam meglepő dolgokat, és kevésbé érdekeseket.
Elsősorban a portrék érdekeltek. Hogy miért? Mert ritka az az utcai gyorsrajzoló, aki pontosan képes volna visszaadni egy arcot egy az egyben. Ehhez hallatlan éles látás és kiváló rajzkészség kellene. A digitális fotó egy pillanat alatt megoldja a feladatot.
Jaj nektek, rajzolók! Már a ti állásotok is veszélyben forog.
Avagy ki tudja?
Receptem: Vesztek egy digitális kamerát, és észrevétlenül lemásoljátok a rajzolásra jelentkező arcot egy A/4-esre, miközben egy másik papírlapon maszatoltok. Ezt egy hirtelen mozdulattal összegyűritek, és a másológép tetejéről leemelitek a digitális skiccet, mely kontúrjaiban legyen igen halvány, de egyértelmű. Nos, már csak ezen kell a vonalakat utána húzni grafittal, hogy portrétok eredetinek tűnhessen, és immár csakugyan azt az illetőt ábrázolja, akiről készült.
Jó munkát!