Mickey webnaplója

Kissé szétszórt voltam ma. Az indulás simán megtörtént. A rail-jeten egy orosz pár osztotta meg velünk a négyes ülést. Az asszonyka odabújt a nagy orosz medve mellére, mi ketten is összeértünk. Kicsik ezek a mai vonatülések. Utóbb meg akartuk köszönni kedvességüket egy szpaszíbával, de úgyse hallottak volna belőle semmit, mert mindkettőjük füle bedugaszolva, más-más muzsikán andalodtak. Így hát mosolyogva intettünk nekik, és ők viszont. 
Örültem a móváriaknak, de elfelejtettem megdicsérni Zsuzsát, aki szép ruhát öltött, fülbevalóval, nyaklánccal fogadott minket, és ő maga is csinos-mosolygós volt. Igazán megadták a módját Ágoston 8. szülinapjának.  Gosti elfogódottan vette szemügyre a sokféle meglepetést. Volt, aminek azonnal örült, volt, aminek az elfogadásához idő kellett. Elég sokat kattogtattam a fotómasinát, a java felkerült a 2012.1 albumba.
Odafelé és visszafelé is rendeztem néhány keresztrejtvényt. Nem sokat, mert gyorsan letudja a vonat a 170 km-t. Tán két-két feladványt küzdöttem le. Ezért most én fizettem a lap árát. Csalódtam a fülesbagoly rejtvénylapban. Slampos munka. Többedszer tapasztalom, hogy ha a meghatározásokat rendre beírom, nem érek célt. Azért az mégis túlzás, hogy nekem kell megkeresnem, milyen típusú hiba miatt kell máshogyan kitöltenem a kockákat, s nem úgy, ahogy a rejtvényben áll. Többek között lehoz egy viccet, melynek elfelejti a poénját közölni. Jó vicc! Szabad országban a szabad ember úgy fejezi be a viccet, ahogyan szabad asszociációi engedik, ahogy humorérzéke diktálja. A korrektúrák kedvesebbek nekem, itt nem én fizetek: ráadásul egy-egy szeletét láttatják a valóságnak, olykor olyasféléket is, melyekről kevés információm volt. 
Nem állítom, hogy még ma nekiállok az utóbbi típusú feladványnak, a kéziratjavításnak, mindenesetre még néhány napra való szórakozás vár rám.