Mickey webnaplója

Bármely napnak alkonyúlatánál,
megállék a Duna partjánál,
ott hol a patakunk siet beléje,
mint gyermek az anyja kebelére – plagizálom Petőfit.  
És ezek az újabb alkonyúlatok feltűnően csendesek. Nagyon is csendesek.
Valamelyik légifolyosó alatt lakunk, amelyen csúcsidőben percenként zúgtak el a landolásra váró gépek, kissé északabbra pedig az elstartolt repülők. A mostani csend azóta tűnik fel, mióta csődöt jelentett a MALÉV. És ez a csend egyre hangosabb. Nekem a taxis blokádot idézi, amikor lehalkult a főváros, amelynek egy kicsit kitisztult a levegője is, de milyen áron!
A cég tönkretétele szerves része annak a tendenciának, melyet a szoci-kommu-mazo-libe-kapitalista és Isten tudja, még miféle pénzhatalom folytat módszeresen a regnáló kormány ellen.
Mert ez a konglomerátum képtelen elviselni a tőle különbözőt, és mint egy, a testén nőtt ragyától próbál a legkülönfélébb kényszerítő eszközökkel megszabadulni ettől a kinövéstől. Már-már unalmas ez az eszelős vajúdás. Nem esünk jól egymásnak. Hogyhogy nem akarjuk kivéreztetésünket?  Keresik, és nem találják az ország vezetésén a fogást. Az ő pechükre előfordult, ami még soha, vagy csak nagyon régen: megvan a rezsim kétharmados többsége, és fájdalom szabályos választás útján. Így hát nem lehet nyíltan ellene fordulni, nem lehet alkalmazni a „megveszlek kilóra” elvet sem, mert csak vevő van, eladó nincs.   
Van viszont imádság naponta este nyolckor az országért, a környező valamennyi országért is, hogy eljöjjön egy olyan kor, amikor nem lesz ember embernek farkasa. Mert addig nincs megállás, addig folyvást küszködni kell.
De ha már ima: Mocsán a hét egyik esti miséjének intenciója, a beérkezett imakérések liturgiába foglalása. Lehet kérni szóban, írásban és gondolatilag is szándékokat. Milyen furcsa. Még csak nem is virtuálisan, hanem gondolatilag is.
Egyszer már röviden írtam róla, ismerőseim, rokonaim, kortársaim miféle nyavalyáktól szenvednek. Vannak közöttük kicsik és nagyok, férfiak és nők, ismerősök és rokonok. Van hát miért fohászkodni, és ezeket egybefoglalni misén belül.     
Imát kérünk barátainkért és ellenségeinkért, rokonainkért és számunkra ismeretlenekért, akik védenceink és mindenki másért, akik nem azok. Imádkozni kell az áldozatokért és az üldözőkért. Imádkozni az ártatlanokért és az erőszakosokért. A pici gyerekekért és a halál mezsgyéjén létezőkért. Külön azokért, akikért senki se szokott imádkozni.
Valakinek azt mondtam, akkor lesz jó világ, amikor GyF imádkozik OV-ért. Miért? Lehetetlen?
Talán ma még az.
Mindenesetre minden magyar nyelvű misén elhangzik a következő szöveg: „Fogadja el az Úr kezedből ezt az áldozatot … mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára.”  
Érthető? halljátok belső fületekkel? …m i n d a n n y i u n k...
Van valaki, aki úgy érzi, hogy ő kimaradt?