Mickey webnaplója

Reggel reggeliztünk,
tizenegy óraira darakását (tejbegríz) készítettem kettőnknek igazi kakaós cukros ízesítéssel.
ebéd utánra Zsuzsa sült csirkecombot krumplival szintén kettőnknek,
vacsorára hideget ettünk.
A nap vonatkozó részeiben mindketten bekaptuk kötelező gyógyszereinket.
Zsuzsa megjegyezte, hogy eltört lábú széke mint kompozíció a jaj címet kaphatná.
Ma egyetlen fotó készült: portré a kajla lábú székről, melynek Jaj! a címe.
De hogy ne jajgasson ez az ülőalkalmatosság, fél óra alatt sikerült a szerszámarzenálból összeválogatni egy fúrógépet, egy tokmánykulcsot, egy nyolcas fa tiplit és egy ugyancsak nyolcas fúrószárat. Utóbbi kettőhöz egy tolómérőt is. Majd méricskélések készültek, s bejelöltük, hogy hol fogjuk megfúrni a sérült lábat.
Maga a műtét nem tartott sokáig, de a ragasztás igen.
Az első számú pillanatragasztó tubusában egy gombostűfejnyi mennyiséget találtunk,
a másodikban annyit se, mert teljesen beszáradt.
A harmadik, bizonytalan minőségűből jó ütemben folyt a matéria
a széklábra,
a kárpitozott székülőkére,
a parkettára és mindkettőnk
kezére.
Nem tudom, hogyan csinálja az ügyes, csúcsos kinyomó csőrrel ellátott ragasztó, de valahogyan mindig az a vége, hogy kénytelenek vagyunk magunkról levakarni a levakarhatatlan ragasztót.
No, mindegy.
A fa stiftet megkapta a székláb, majd kivágtam az erkélyre, mint macskát nagydolgozni, hogy odakint száradjon kedvére.
Pillanatragasztót pedig azért használtunk, mert nem találtunk faragasztót itthon. (Meg ne tudja Francois,- aki egy évtizede nagyon elcsodálkozott, amikor összerogyott alatta a székünk -, hogy nincs itthon „fárágásztó”.
Zsuzsa több ízben telefonbeszélgetést folytatott torokfájásuk miatt Lébénybe száműzött családjával.  
Kölcsönösen sajnálkoztak, mindegyikük rosszul tűri a kényszerű elszakadást.
Egészségi állapotában viszont nem következett be változás, így egyelőre marad a nagycsütörtöki csaszi műtétidőpont.