Tíz perc az nagy idő, Elemér ... szólt a Kazal L. énekelte kuplé vagy valami efféle, melynek a szövegéből dallamából is csak ennyire emlékszem.
Mindenesetre közös életünk 40 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is április 2-ra esett húsvétvasárnap, és fél négykor némi szokásos csúszás után egyházi esküvőnk. Ezt megelőzően valamikor március idusa után volt a polgári egy szombat délelőtt. Négyen vettünk rajta részt, a két tanú és mi. Tücsi fehér egyrészes miniruháját Egri Anikó készítette. Majdnem hatan lettünk, mert ugye a tanács képviselője és a fotós. Utóbbi csak úgy volt hajlandó elállni képek készítésétől, hogy értésére adtam, egy darabot sem fogok vásárolni az elkészült felvételekből. A hivatalos ceremónia után ki-ki hazament este saját otthonába aludni. Nem tekintettük ezt többnek, minthogy megadtuk az államnak, ami az államé. A kollégák nem győztek csodálkozni, hogy esküvőnk után is külön lakunk. Nos, április 2. után nem laktunk külön.
A tárgynapon nagy sürgés-forgás esett a buli színhelyén. Hoztuk haza a hidegtálakat, az esküvői csokrot, a kölcsönzött ruhákat. Rokon Piri számon kérte: Mi az, hogy nem izgulsz? A ti esküvőtök lesz. Elég blazírt lehettem. Persze ő nem látott belém.
Baráti társaságunkban aznap sokunkra jött rá az esküdhetnék. Akik kijöttek a templomból, a barátaink voltak, ők ki, mi be, s utánunk még két pár esküdött életre szóló hűséget egymásnak. Mikor írom e sorokat, fél öt táján, már áldozás után lehettünk a misén, melyet César Franck Örvendező zsoltárával fejeztünk be, hogy azután elhúzzunk a lagzira egy Moszkviccsal.
Esküvőnk végén Koós fényképész készített egy nagytotál képet a sokaságról, a rokonokról a templomlépcsőn. Szerencsénk volt: legalább hat lépcső van, és jó szélesek.
Ma ugyan egyre kevesebbeket érdekel, ki is az ott két váll fölött.
Nos, mi még élünk, közös életünkért Istennek legyen hála.
Ha apám nem kap tbc-t,
ha első felesége nem hal meg...
Ha apósom nem dolgozik egy helyen anyósommal,
ha nem születik annyi gyerekük, ahány született,
ha nem ismerem meg Tücsit és mást veszek feleségül,
ma másoknak más gyermekei élnének, és más gyermekek mással kötött házasságából származó más unokái volnának.
De mert így történt, holnapután utántól nyolc unokánk lesz, és épp olyanok, amilyenek.
Miken múlik az élet? Elgondolkoztató.
Tücsi pusszantalak. Szerdán várhatóan érkezem.
2012.04.02. 16:37 emmausz
40 év az nagy idő, Elemér...
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr125169663
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Samu 2012.04.02. 22:16:25
Sok szeretettel gratulálok az évfordulóhoz!!! :-)))
Ismeretlen_11533 2012.04.03. 05:39:04
Kedves Tőled, köszönjük.
Ismeretlen_5026 2012.04.03. 20:32:13
Még sok boldog, együtt töltött évet kívánok!
Ismeretlen_11533 2012.04.04. 06:52:09
Ági: köszönjük, reménykedünk...
Utolsó kommentek