Mickey webnaplója

Milyen nap is van ma?
Szombat, de nem szabad szombat a május elsejei összevont napok miatt.
Egyebekben „általános. Amikor is olvasok-írok, unokázok, sétálok.” (Ld. a tegnapi poszt.)
Nos, azért ennél bővebb a program: Reggel ma is fél hatkor keltem. Hatig tollászkodás, reggeli plusz a gyógyszerek bevétele. Hatkor zsolozsma. Tájékozódás az interneten. Nyolckor eucharisztia (mise) és az Eucharisztia vétele (áldozás). Bevásárlás az üzletközpontban. Sajnálom, de mindeddig elmaradt ma az olvasás. A porszívózás nem. Ebéd után ejtőzés, majd a három generáció rövid sétája négyesben. Közben-közben unokázás. Eljött az este 8 óra. Ebben ez időpontban kezdődik a négy magyar nyelvű Mária Rádió közös imádsága hazánkért. Többször elcsíptem már, és soha nem tapasztaltam, hogy bárki ellen szólt volna. A rosszat rossznak nevezi, az értékeket értékeknek. Javasolom visszatérő szövegeit lefordítani angolra, németre és a szomszédos országok nyelvére. Sőt, buzdítani őket, hogy saját hazájukra átfordítva csatlakozzanak a szűk tíz perces imához. Ha ugyanúgy kérik az ég Urát a kölcsönös megbékélésért, mint mi, kizárt, hogy meg ne adja.
Nem ártana az EU diplomatáinak is osztogatni ezt a szöveget. Nem hosszú, és világossá válik belőle, hogy jobb kezünkben nincs fegyver, hanem kézfogást ajánlunk minden tisztességes törekvéssel, minden tisztességes szándékú népnek, embernek.
Hogy hogyan fogadnák? Tudathasadásos módon. Akik az országok ellehetetlenítésén fáradoznak, azok alkalmasint fogcsikorgatva, esetleg habzó szájjal. Akik pedig rokonszenvvel fogadnák, kaphatnának utolsó gondolatként egy lökést, egy bátorítást, hogy csakugyan kapcsolódjanak bele az imádkozásba. Meg kellene menteni ezt a földrészt, ezt a világot a teljes pusztulástól, s ennek feltehetőleg nincs más módja. Az ellenszenvvel viseltetők viselkedésén nem csodálkozunk, értük is imádkozunk. Írva van. „ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak”.
Mindig van új egy idősödő ember életében.
Pl. nincs egy hete, hogy életemben először puliszkát ettem.
Ma meg életemben először bekapcsolódtam az Irgalmasság olvasójának elmondásába.
Ez azért fegyvertény a részemről, mert korábban erős ellenérzésekkel viseltettem a szövege tartalmával és szakadatlan ismételgetésével szemben. Megváltozott a véleményem.
Később majd egy alkalommal – csak erre – kitérek.
Most legyen elég hozzá, hogy elfogadtam az igen furcsán hangzó kitételeit.
Azért írok néha (elég gyakran) hitbéli kérdésekről, mert újabban egyre nyilvánvalóbb: a keresztények szellemi gettóba zavarása elég eredményesnek látszik. Már a Krisztus-hívők nem hangoztatják, hogy kiben hisznek, mert sikeresen elhitették velük, hogy a vallás magánügy.
Hát nem az.
Noha senkit nem kívánok saját meggyőződése ellen hangolni, igyekszem megosztani azt, amiben én hiszek.
Mindenféle „vételkényszer nélkül”.