Egy korábban megjelent cikkemmel adózom Mindszenty bíboros emlékének, mely annak idején (1994-ben) a jezsuiták havilapjában (A Szív) jelent meg:
Párhuzamosak találkozása a végtelenben
Pannonia sacra – szent Magyarország. Mindszenty jelmondata.
Zakatol velünk a vonat Esztergom felé az éves emlékmisére. Az ablakon kinézve elvonul előttünk a táj. Szent Magyarország. A hosszú út jó alkalom a rózsafüzérezésre.
Mormolok, szórakozott vagyok, szétszórt, mint a réteken felbukkanó virágcsoportok. Hol egy csomóban sok van belőlük, hol csak fű meg gaz.
…akit a Szentlélektől fogantál… És mi, legalább pünkösd táján?
…akit Erzsébetet látogatván hordoztál… Földereng: Hordozunk-e téged, Jézus? Hisszük-e az örömhírt, tesszük-e a dolgukat?
…akit a világra szültél… Jut eszembe Pehm József (Mindszenty eredeti neve), aki a század egyik nagyja volt. Vajon keresztelésekor hogyan ajánlotta Istennek a fiát Pehmné asszony, amikor a templomban bemutatta? Később a kinevezések után milyen templomokban találta meg, s milyen körülmények között jöttek létre ezek a találkozók? Püspökké szentelték. Valaki prófétált róla… Kevéssel később, a beszélőkön…?
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké!
…aki értünk vérrel verejtékezett… Amikor Mindszentyt püspökké szentelték, sejtette-e, lehet-e ilyesmit egyáltalán megsejteni…?
…akit értünk megostoroztak. Őt is. Nem szíjostorral, hanem csizmával. Szavakkal és kéjjel, nappal és éjjel.
…tövissel koronázták… Az út mentén nem nő tövis. Orgona és bodza virágzik. Kecske legelészik. A lefogott bíboros, sem a vallatóban, sem a cellában nem látta a szép természetet: többnyire csak az elvadult emberivel találkozott.
…aki a nehéz keresztet hordozta… Milyen egyedül volt. Milyen egyedül maradt. Megverték a pásztort, s szétszéledt a nyáj. Mégis úgy vélem, hogy ő is, miként a Mester, az árván maradt nyájat sajnálta, a torzakat, a megtévedteket, a gyengéket, a nyájat mindenestül.
…akit értünk keresztre feszítettek… Igen. Őt is. Lassú volt a szenvedése s változó. Hol erősebb, hol kevésbé kibírhatatlan. Zárkáját azután a nagykövetség szobája váltotta fel.
Jézusom, bocsájtsd meg bűneinket, ments meg a pokol tüzétől, különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra.
Elment, de csak a teste, a meggyötört. Lelke szép ajándékért jelentkezett. Az Atya társaságáért, mert fölment a mennybe Jézusa után. A szentekkel együtt jár közben az országáért. Vélem, hogy együtt szurkolnak a küzdőkért azzal, aki testestül-lelkestül vétetett föl, s kérik a Szeretet Lelkét, hogy ébresszen föl bennünket, s ha már fölébredtünk, segítsen életben maradnunk.
Pilisvörösvár után új színfolt. Árvalányhaj lengedez, majd teljes a sötétség. Alagúton robogunk át.
Változik a kép. Újra fényes minden és békés. Valóban: mi lesz odaát? Odaát, ahová felvetted szent Anyádat. Ahová a szentek, ahová ő is előrement. Harmónia van, szeretet, megértés a megérkezés után. Teljesség.
…aki Téged a mennyben megkoronázott…, megkoronázta a szenteket is. Tekintsetek le ránk!
Megérkezünk Esztergomba. Fel a bazilikába!
Kezdődik az ének, az Úr fölségének…
Két hatalmas tömb ad találkozót egymásnak. Az ég zsúfolásig tele szentekkel, a bazilika zsúfolásig tele velünk, földiekkel. Összejöttünk, hogy szót értsünk a szeretet fókuszában.
Utolsó kommentek