Mickey webnaplója

De még mekkora. Tegnap óta 30 fok, s marad is csütörtökig. 
Azért nem írtam a címben há-há-há-t, mert azt egyértelmű nevetés. Én meg nem kapok röhögő görcsöt a hőségtől, inkább siratom a jó kis hűvösség hiányát: Hö-hö-hö…
Francois emlegeti Évának folyvást, hogy milyen értelmes volna hazát cserélni. Én mennék a Jura hegységbe, ahol most alig 20 fok van, ők jönnének ide meleget élvezkedni. Nos, ez több oknál fogva sem megy, nem részletezem.
Mindenesetre olyan álomkór van rajtam, hogy huzamosan semmiféle figyelemösszpontosításra nem vagyok alkalmas. Le-leragadnak a szemeim, legszívesebben aludnék. Bezzeg este 11-ig fent kuruttyolok, s hajnali öt-fél hat környékén már élek.
Korommal, kórommal(?) jár. Próbálom szokni.
Újabban ujjaim begyei szétszáradtak. Többféle kenőcsöt próbáltam ki rajtuk, de alig változik a helyzet. Lehet, hogy a bőrgyógyásznál kötök ki?
Valamennyire sajnálom, hogy az előzőeket írtam, mert kit érdekel? (/ Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad és örömed. / Nincs szüksége rád a világnak. / S azért a szent fát félretedd. Petőfi)
Pedig akartam folytatni.
Ami szent örömet ád, az Kowalska Napló-ja.
Azt képes vagyok éberen olvasgatni napestig.
Amiféle belső megtapasztalásokat leír, az éltet. Ritka hitelességű beszámoló egy Istenben gyökerező élet élményeiről.
Ma ez éltetett, meg az, hogy holnap este viszontláthatom azokat, akik ma még hiányoznak. Egyelőre még árva a ház… s kettecskén…
Míg ezeket a sorokat írom, itt karattyol a moszkovita feketerigó, amelyik mint többször leírtam a szovjet himnusz elejét fütyüli. Lehet, hogy hozzánk száműzték Oroszországból?
Déli szél fúj, az Óbudai szigeten meg fesztiváloznak. Minden hangot ide terel a szél, merthogy ugye északra lakunk a szigettől.
Majd csak ráunnak.
Tücsi rákérdezett egy eladó Őrlő közi lakásra, melyre szinte rálátunk, szemünkkel súrolva amannak a falát. Ám 73 nm-es a kicsike, és mint ilyen kiesik érdeklődésünk látóköréből, hacsak nem adják oda 10 milláért.
No, Mára tán ennyit, mert minden szavunkért el kell számolnunk egykor odaát, és én máris úgy érzem, hogy túlságosan sokat fecsegetem.
PS: Ha valaki nem tudná, a GyF eltűnt diplomamunkája kapcsán felmerült feltételezés, miszerint a nyoma veszett mű plagizálás volna, a szerző szerint mocskos hazugság.
Mutatóba egy a tegnapi képek közül: