Mickey webnaplója

Elszállt ez a nap is. Reggel mise után eliszkoltam egy megrendelt Janikovszky-kötetért: Akár hiszed, akár nem. És akár hiszed, akár nem, megint kértem mellé egy plusz ajándékot. Ezúttal Lux Alfréd: Átokfajzat c. ifjúsági regényét csatolták. Megint bekocogtam a szakrendelőbe, hátha kevesebben várnak a bőrgyógyászaton. Nem állítom. Huszonöten voltak. Ezúttal kitartottam. Még jó, hogy hónom alá csaptam a regényt. Túljutottam a felén, mire rám került a sor: Ekcéma és mittudoménmégmi. Háromféle kenőcs, olykor kontrollra vissza jobb körülmények között. (Nem kell majd sokat várni.) Itthon ebéd után a posta következett csekkek, levél, adóbevallás, ajánlott küldemény felmarkolása, majd kp.-felvétel a bankomatból. Hazaérve könyv befejezése (ha már egyszer elkezdtem). Közben-közben Leventét több hullámban megismertettem a szomszéd kertjével. Módfelett szeret az erkélyről nézelődni. Talán meg kíván felelni Pilinszky megállapításának, aki egyik prózájában leírja, hogy a csecsemők mennyire boldogok, és milyen kitartóan szemlélik a faágak mozgását, a levelek szél által rajzolta légies íveit.   
Szokásommá lett fohászkodni családunk halottaiért. Ki tudja, hol vannak, mi a sorsuk. Várják-e, hogy segítsünk nekik innen? Ugyanígy tetszésemre szolgál a nemzetért folyó ima esténként nyolckor a MR-ban. Egyszer erről írtam: Egész Európának ajánlanám, mondogassák csak, amit mi: hogy a szomszédos népek egymást kölcsönösen tartsák tiszteletben, és fogadják el egymást. Persze kiterjesztve saját szomszédainkra is, aki szemben laknak vagy mellettünk. Aki vallásos, az megérti az ima pozitív mivoltát, aki vallástalan, annak egy viccel szolgálhatok.
Felkeresi valaki a barátját, és megrökönyödve látja, hogy az ajtófélfára van egy patkó szögezve. Kérdi a házigazdát: Te, csak nem vagy babonás! Dehogy vagyok, de azt mondják, hogy annak is szerencsét hoz, aki nem babonás.
Komolyra fordítva, sőt nagyon komolyra fordítva a szót: Mostanában volt az Úr mennybemenetelének az ünnepe (Himmelsfahrt). Krisztus utolsó mondatainak egyike: Menjetek az egész világra és hirdessétek minden népnek az evangéliumot. Az örökzöldkérdés: Mindenkinek el kell-e mennie az egész világra? Azt hiszem, szó sincs róla. A helyben maradóknak legalább ekkora missziós feladatuk van: „Úgy éljetek, hogy tetteiteket látva az emberek dicsőítsék az Atyát”. Ez a tömör mondat, hatalmas tettek még hatalmasabb alázattal történő végzését célozzák. De a legegyszerűbben megfogalmazott tennivalóink az aranyszabályon kívül (tedd azt, amit szeretnél, hogy mások neked tegyenek) a következő cselekvéssor: éhezők etetése, szomjazók itatása, betegek látogatása, csórék felöltöztetése, hajléktalanoknak szállás biztosítása, a foglyok kiszabadítása (gondolom elrabolt emberek kiváltása a rabszolgasorsból stb.).
Hol is tartunk?