Úgy működöm, mint a tücsök és a hangya együtt. A hangya szorgalmasan gyűjtött, a tücsök meg folyton csak tücskörészett. 
Jaj, sokat időzöm a számítógépes játékok előtt.  Nem okvetlenül, de ha nincs fontos tennivalóm, szívesen tornásztatom agyamat négyféle vacakolással.
A mahjongot le kell vadásznom csontra (egy életem van csak).
A fekete özvegyet 100 alatt kell teljesítenem,
az admirálist meg kell csinálnom,
a tripeaks normája 500 egységnyi előrehaladás.
Pedig volna fontosabb: A még szenvedők felszabadítása.
Olvasom a nihil obstat-os Szeretetlángot.
Ebben az áll, hogy 3 üdvözlégy egy lélek ára.
Ez nem túl sok.
Csaknem hihetetlen a hívőnek is.
Elgondolom: Ha egymilliónyian tíz lelket kihúznak naponta a purgatóriumból, az napi 10 millió lélek. Lassan sor kerülhetne mindenkire.
Több módja is van a lélekmentésnek. Pl. a család egy napi böjtje + engesztelő imaóra, az ígérvény szerint a halott családtag egy nap alatt végleg megszabadul szenvedéseitől.
Az ideig tartó módon szenvedő lelkek mentésénél pozitívabb cselekedet alig képzelhető el. 
Muszáj végigvinni: Ha a családok a felmenőikért közbenjárnak, és ha ezt sokan teszik, akkor egyre hatékonyabb ez a cselekvésük. Nincs végtelenül sok ősünk, mert Neked is ugyanaz az x.-ik ősöd, mint az enyém. A lelkek mentése valahol találkozik és „együtt hat”. 
Hozzá kellene látni azoknak, akik egyáltalán hisznek az örökkévalóságban.
Könnyű lenne azt mondani a fenti kétféle cselekvési módom elemzése nyomán, hogy 
Neked játszom, Uram!
Ám azt képzelem, ez csak ritkán volna igaz.