Replika, avagy kommentek kapásból
Az alábbi bölcsességek ma érkeztek e-mailben. Elgondolkoztam rajtuk, de nem túl hosszasan.
1. Az élet olyan, mint a zongora: hogy végül mit hozol ki belőle, csak attól függ, hogyan játszod (sic!).  
Én pl. gyerekkoromban egy kétforintost ejtettem a billentyűk közé.  Soha többé nem tudtam kihozni belőle – a pénzt.
2. Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben. (Roosevelt) 
Komment: Úgy hívják őket, hogy szívtiprók. (Gyorgyovich Miklós)
3. „Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.”
Ha így van, miért nem szeretnek?
4. Az anya a család szíve és mosolya a zsívverés.  
Nem tudja, valaki véletlenül, mi az a zsívverés? Nem emlékszem, hogy 65 év alatt zsívvertem volna valakit, vagy hogy engem vert volna valaki zsív.
5. A boldog élet tartalma nem a vágy, hanem a szeretet.
Most megfogtál.
6. Az egész élet összefügg, semmi olyan nem történik, aminek ne volna értelme. 
Nem igaz. Az életben történő értelmetlenségeknek nincs értelmük.
7. Boldogok, akik lenni is tudak, nemcsak tenni. 
Lenni vagy tenni, ez itt a kérdés. (Hamm lett)
8. A bölcs ember a jó dolgokat megőrzi emlékezetében, a rosszakat veszni hagyja.
A múltat végképp elsöpörni… Nem jött be. Marad még a közhely: csak a szépre
emlékezem. Tapasztalatból mondom: nem igaz. A csúnyára is emlékezem. És ez nem baj, így a jelenben könnyebben kerülöm el a csúnyát.
9. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon. 
Igaz. A kivégzésre váró az akasztófa alatt legszívesebben mindenkitől független szeretne lenni. (Bocs az akasztófahumorért.) Ami pedig a tartozást illeti, jobban szeretnék a rokonaimnak tartozni, mint az IMF-nek.
10. Mindig akkor jövünk rá, hogy mi a legfontosabb az életünkben, mikor már elveszítettük.
Gyanítom, nem igaz. A legfontosabbat a halál se veheti el tőlünk. Ez volna az a szeretet, melyet valahogyan sikerült megélnünk.
11. Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. 
Sokan mások is elfelejtenek élni. Csak sorolok ilyeneket: Akik éjjel-nappal robotolnak, akik végigolvassák életüket, akik halálukig tanulnak, akik éjt nappallá téve a pénzt hajszolják, akik reggeltől estig a katalógusokat bújják, hogyan járhatnának még jobban anyagilag…
12. A legfőbb bölcsesség az, ha valaki tudja, hol és hogyan találja meg, amire az adott pillanatban szüksége van.
Mutass egy ilyet! Apropó. Akadnak olyanok is, akiknek szinte semmire sincs szükségük, pl. a remeték, pl. a fakírok, pl. a szentek, pl. a fantasztikusan gazdagok. Bár utóbbiaknak az élete hótt unalmas lehet, és alighanem hiányzik nekik a szegénység. „Nem is kicsit!” Na, ki mondta?
13. Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, mely felrázza, ami után más életet kezdhet, és új céljai lehetnek, ami után ismét szépnek látja a világot. 
Aki forradalmakat, háborúkat már átélt, tudja, hogy ezek a várakozások szépek, de csupán illúziók. Újra jönnek hanyatlások, újra tápászkodások, egészen a sírig.
14. Szegények azok, akik nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágnak.
Szegény gazdagok, gazdag szegények. Vö. még 12.-re adott válaszom.
15. A múlt nem fontos egyesek szerint, de az élet legfontosabb része az, mivel ebben van minden; minden, amit átéltél, ami miatt boldog vagy és minden szomorúság, amiből tanulhatsz.
Igen, a kommunisták szerint végképp el kell söpörni a múltat. De nem lehet.  Egyébként a jelen a legfontosabb, mert a múlttal semmit sem kezdhetsz, a jövőt meg lehet, hogy nem éred meg. Akik fájlalják, azok a történészek, mert ha nem fontos a múlt, akkor ők lényegtelen dolgokkal töltik egész életüket. Vigasztalódjanak! Nincsenek egyedül. Vö. Prédikátor könyve: Minden csak hiábavalóság.
16. A bölcsesség nem valami állomás, ahova megérkezel, hanem ahogyan utazol ezen az úton. Ha túl gyorsan utazol, nem látod a tájat.
Ha éjszaka utazol, akkor se látod, akár lassan, akár gyorsan haladsz. Ha nappal utazol, és történetesen te vagy a sofőr, a legjobban teszed, ha nem is vagy rá kíváncsi, hogy a táj hogyan suhan el melletted, mert lehet, hogy fának ütközöl, és halálnak halálával holsz.
17. Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent.   
Egy homok szemben. S már nem is látsz semmit, nemhogy a világot. Ha tanácsolhatok valamit én is, a vadvirágban lásd meg a vadvirágot, a fénylő égben a fénylő eget. Én már igen sokszor felnyitottam óráimat, s nem találtam benne az örökkévalóságot. Viszont a végtelent csakugyan képes vagyok a tenyeremben tartani. Volt is rá eset, hogy körlapot tartottam a tenyeremen. S mint ismeretes, a kör végtelen.
Örüljetek! Abbahagyom.