Mickey webnaplója

Tudom, tartozom valamiféle beszámolóval, de olyannal, amely nem nyomja szét a blog  műfaj kereteit.
Jól vagyunk.
Hogy ez kevés? Kevés, de igaz.
Levente néhány sikeres kísérletet tett a napokban a hasra fordulásra. Angéla mosolygós. Tényleg Angelica. Flóra magabiztosan közlekedik, és mindhárman szeretik egymást. Mi is őket. Hat fiú kirándul, én meg Levente abszolút kisebbségben maradtunk, ám ha kinézek az udvarra, úgy vélem, jobb, hogy itthon maradtam. Megint hőség van.
Délben a kiránduló Ágoston elfáradt. Autós hazaszállítást kért és kapott. Erdőben bolyongtak apjával, és mobilon tartottuk a kapcsolatot, mígnem országútra leltek. A rájuk való várakozás közben megszabadítottam néhány jobb sorsra érdemes lelket a purgatóriumból, s elmondtam egy olvasót. Azután seperc alatt felszedtem őket. Útközben felfedeztek minket Kati és Robi is, akik elsöpörtek a kéglihez vezető út előtt. Csatlakoztak kocsinkhoz, felvezettem őket.
Délután strandoltunk.
Megunhatatlan.
Süthet a nap, fújhat a szél, szépséges a tó, szabad a strand, ingyenes a parkolás, megelégít az unokák jókedve, a szülők egymásra találása, gyermekként hancúrozása a tóban. Lángos és palacsinta minden mennyiségben. És sör.
És reggel lett majd este lett. A harmadik nap.
Egyelőre nincs senkinek semmi baja. Hála Istennek. Maradjon is így.
A készült fotókból Tücsi kedvére küldhet emailen a rokonságnak.
Ez legyen az ő gondja.
Az enyém a termelés.
Majd jövök.