Janikovszky Évának van egy könyve: A lemez két oldala. Nagyjából arról szól, hogy örülj, ha fiad, illetve örülj, ha lányod születik. Az egyiknek ezért, a másiknak azért. Pontosabban ezekért, vagy hát azokért.
Ma kaptam egy összeállítást, hogy miért volt jó nekünk, akik jó 60 éve születtünk.
Csakugyan jó volt.
De elgondoltam: vajon jobb volt-e nekünk, mint a maiaknak. Nem igazán tudom eldönteni. Azt hiszem, mindenkinek jó, ha felismeri a kor adta lehetőségeket, a környezete adta lehetőségeket – és él velük. Isten mindenki számára szép világot teremtett, s ránk bízta. Ezért lep meg a kereskedelmi reklámok hangoztatta: „békebeli” kifejezés.
Tessék mondani, melyik időszakot kell érteni rajta?
Mikor volt béke a világban?
Talán soha.
Ha másért nem, mert mindig akadtak helyi csetepaték, és mindig akadtak békétlen emberek, nyugtalanok, sérültek, akik a többiek életét – akár végzetesen is – megrontották. Ma is ez a helyzet.
Hacsak.
Hacsak a tönkre tett és melegedő klíma nem terheli jobban a ma élő embereket.
(Korábban a jégkorszakok terhelték, ha ez vigasztaló.)
A jó világ alapvetően belül van.
Bennünk.
A rossz világ is, ha…
Jó világa annak van, aki félig tele poharat lát, rossz világa pedig annak, aki félig ürest.
Jó világa annak van, aki harmóniában él Teremtőjével, saját magával, környezetével, és aki megtalálta, hogy mire van teremtve.
Rossz világa annak van, akiből ezek hiányoznak.
Nézzük csak, miért volt jó nekünk?
Több terünk volt játékra utcán, ez edzetté tett bennünket.
Nem óvtak bennünket biztonsági berendezések (orvosságos kupakok, fiókreteszek stb.).
Citromból készült a limonádé (igaz, hogy kátrányból a szénsavas üdítők).        
Ritkaságszámba ment a kerékpár, a telefon. (Hol volt akkor még a mobil?)
Nem ártott a csapvíz, nem ismertük a pollenallergiát.
Testi fenyítésben hamarabb részesültünk tanárainktól, szüleinktől.
Kötelességeinket is ismertették velünk, nemcsak a jogainkat.
Verekedhettünk szabadabban.
Zsíros kenyéren nőttünk fel. Reggeli italunk volt, nem kakaónk.
A WC-használat higiéniája messze mostohább volt a mainál.
Tévéadás lett időközben – hetente hatszor egy-két csatorna. Számítógép sehol.
A testi erőfölényünket érvényesíthettük.
Nagyjából ennyi.   
Szerintem ez a természetes kiválasztódást segítette, a várható életkorunkat pedig megrövidítette.
Ugyanazért szerettük a mi világunkat, csak más okokból, mint utódaink a mait.
Nem hiszek benne, hogy jobb volt, s abban se, hogy most jobb.
Egyetlen alapvető változás következett be: a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadsága.  
Emiatt – mindent egybevéve – mégiscsak a mai kort tekintem élhetőbbnek, emberibbnek, legalábbis a föld felénk eső fertályán.  
És most abbahagyom, mert ez nem tudományos igényű tanulmány, hanem csupán egy poszt.