A globalizmusról így nem írt Karinthy, de áttételesen igen. Ő játékos kedvében fogadásokat kötött arra, hogy a világ bármelyik emberéhez eljut 4-5 közvetítő után, vele kapcsolatot talál.  
A globalizáció azért mégiscsak új keletű fogalom. (A franciáknál Mondialisation.) Nálunk tehát egyfajta -izmus, mely általában gyanús. Sokszor efemer is. Ma bevezetik, holnap elfeledik.  
Egy kis magyarázat azért szükséges, mert a katolicizmus pl. régóta létezik, de a fauvizmus, a kubizmus, etc. lecsengetek elég hamar. A londoni olimpia pedig azt igazolta, hogy globalizmus ide, globalizmus oda, minden győztes sportoló azonosul lelke mélyén nemzetével himnuszuk felhangzása alkalmával, és büszke rá, hogy a világ szemeláttára becsületet szerzett kisebb-nagyobb hazájának. 
A globalizmus legnyilvánvalóbb jelei az üzletközpontokban követhetők nyomon. Hiszen megjelenik a világ minden részéből beszerzett áru. (Most felejtsük el, hogy a nemzeti zászló is Kínában készül.)
Na de itthon?
Igen. Évekkel ezelőtt vettem egy szuper lemezjátszós rádiót. Kínai, s csodák csodája, még működik. A neve Millenium (szerintem a latinok még két n-nel írták). Valamiért két tűt adtak hozzá és csak féléves garanciát. Nekünk meg évek óta megvan. Igaz, hogy eddig a pianínó előlapja mögött töltötte az unokákban gazdag hónapokat. Jelentem egy tű még ép, a zenegép pedig szól! 
Méghozzá analóg módon. 
Ugye az LP-lemezek még nem digitálisak. Most jön a globalizmus. Most jön a néhány közvetítővel eljutás egyik embertől a másikig.  
- Elővettem a kínai lemezjátszót, és feltettem rá Django Reinhardt jazzgitáros lemezét. A németes hangzású nevű, egyébként cigány származású Django lemezét az EMI (USA) készítette, de a francia Pathe vásárolta meg sokszorosításának a jogát. Francia vejem mondja, hogy nászuram, aki velencei származású (szintén zenész, hegedűs) összefutott egy koncerten D. Reinhardttal, és együtt zenéltek.  
- Ezután Satchmót hallgattam (Nobody knows). Aki Amerikába hurcolt néger. A lemez a francia Polygram France tulajdona, melyet természetesen Jugoszláviában nyomtak.
- Majd sorra került az angol Beatles (Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band. Parlophone) nagylemeze, melyet viszont Indiában sokszorosítottak. 
- Utána pedig meghallgattam még néhány spirituálét (The Golden Gate Quartet, USA), mely szintén Pathé Marconi (francia) felvétel, s melyet az NDK-beli Amiga sokszorosított. 
Nem zárom ki, hogy egynémely LP-t öcsém hozta/küldte haza, aki Kaliforniában él, és érthető okokból Gordonra változtatta a nevét. Kapott is haverjától, Petrovitstól: 
- „Hogy tehetted, hogy a szép magyar nevedet (Gyorgyovich) elcserélted amerikaira?”
:) Hát így élünk itt Magyarország szívében, „népek hazája, nagyvilág”.