Mickey webnaplója

Rendszeresen olvasok blogokat, könyveket, kvízekkel szórakozom és emlékezem. Életem második fele igazán arról szól, hogy lehetőségeim szerint értékeket adjak tovább, közvetítsek. Szimpátiával tekintek azokra, akik hasonlókkal bíbelődnek.  A ma reggel olvasottak között alíz Palya Bea életszemléletéről ír élményszerűen, deske Capektől idézi, amit amaz a kaktuszgyűjtőkről összehozott.
Akimoto rendszeresen utal az őt ért kulturális tényezőkről, könyvek, műsorok, előadások, kiállítások és sorolhatnám. Sorolom is, mert egy mai email lelkigyakorlatra szólít, melyet egy püspök tart, flora azokról a tanárairól emlékezik meg, akik életére meghatározóan pozitív befolyással voltak.
Az értékek átadása tehát folyik, és ez jól van így.
Egy tanárnak bő lehetősége van személyes kapcsolatokon keresztül beleszuggerálni növendékeibe mindazt a tudást, melyet felhalmozott magába. Nekem is voltak ilyen pedagógusaim, nem sorolom őket, mert kisregényt kellene írnom róluk (főleg a piaristákról). De sokat kaptam zenészektől, (képző)művészektől (akár a tévé képernyőjén keresztül is), utóbb pedig az interneten való szörfözés útján. Jó előadásokat, jó zenéket hallgattam-láttam. (Hallatlan jelentősége van a válogatni tudásnak.)
Magam is ezt teszem. Ha elém kerül valamiféle figyelemre méltó érték, próbálom közzétenni a rendelkezésemre álló kereteken belül.
Családomban élő szóban, s zömmel blogomon keresztül. Fotózom, hogy a látott értékekről virtuális albumaim által adjak hírt.
Ma már ritkábban fordulok elő az írott sajtóban. De ez nem zavar. Amit nem mondhatok el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy századszor is Karinthyt idézzem.