Mickey webnaplója

Reggel felkerestem a Római téri péket. De ha már ott járok, el nem mulasztom, hogy a könyvmegállóba be ne kukkantsak. Nekem olyan az, mint az antikvárium, csakhogy itt fizetni nem kell a könyvekért. Mégse egészen olyan. Itt van az internetes antikvárium. Nekik is lehet könyvért könyvet adni cserébe, de számításaim szerint kb. négyszeres áron adják el, amit becseréltek. Vélhetően olcsóbban nem éri meg, mert egy rakás dolgozót kell eltartaniuk az árrésből az adózáson kívül.
A könyvmegálló pedig mindannyiszor csábítgat, ahányszor elmegyek mellette. Fejem már derékszögbe hajlik a nyakamon, mert a könyvgerincek címét csak így lehet elolvasni.
Könyvkiadók, figyelem!
Gyorgyovich Miklós újítása: A könyvgerinceken ezután egymás alá írják a betűket! Az olvasó így vértolulás nélkül képes kisilabizálni a szerzőt, a könyvcímet.
Mai „lopományom” egy Asimov 2. Alapítvány és egy Eliade novellás. Ígérem, hogy a kikészített kötetekből egy nyalábbal viszek legközelebb az állomány feltöltésére, akár találok újabb kedvemre valót, akár nem.
Ám ez csak intermezzo volt.
Mondom megyek a pékhez. Már a kirakata baljós üzenetet hordozott.
A ZSEMLE BOMBA ÁRON 10/DB szövegből hiányoztak a számjegyek. Azért bementem, részben a tájékozódás kedvéért, részben, mert elfogyott a zsemle itthon. A pulton kaptam választ a bennem felmerült kételyre. Szept. 15-től a zsemle ára 15 Ft. Ránézek a vekkeremre: 17-e van.
Eredetileg nyolc zsemlét szerettem volna hozni, de beértem hat darabbal, s megtoldottam a nyolc korábbi árát egy tízessel.  
Jót mosolyogtam magamban, mert a Pál utcai fiúk olasz törökmézesének számomra feledhetetlen mondása ötlött fel, amikor a fiúk azon méltatlankodnak, hogy felverte a törökméz árát. Az öreg így replikázott velük: „Hát most kisebb, hát most drágább”.
A regényhősökkel szemben én nem borogattam fel a pék pultját.
Mi már a multik betörése óta hozzászoktunk az áranarchiához.