Mottó:
„Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Egykor regnumi pótapám valakinek elmagyarázta, hogy a gyerekeknek nagyon fontos, hogy otthon valóban otthon érezzék magukat. Nem a regula betartása az elsődleges, hanem a gyermeki tudatban annak a rögzülése, hogy jó itt lenni. Így hát nem az a fontos, hogy patikális rend legyen a szobában (a konyhában morzsálunk!!!), hanem a lélek pozitív megerősítése, kötődése az otthonhoz.
Ezért aztán ne kifogásoljuk, ha a gyerek beeszi magát a szobába, leül a padlóra, hogy ott jókedvűen megegye a kenyeret, banánt, miegymást. Közben megtekinti birodalmát, szerető és bizalom teli pillantást vet hozzátartozóira, szüleire, és ha adódik: tesóira, nagyszüleire.
Elméláztam azon, hogy Levi unoka mennyire ette be magát a lakásba.
1. Utaztató kosárkája felkerült hálószobánk hintahorgára, a számítógépemre pedig kedvenc muzsikája: C. Saint Saëns Állatok farsangja. Ő maga szívesen négykézlábazik megvetett ágyunkon. Nem unja meg a falon sorakozó rokongyerekek, s szüleik portréinak a nézegetését. Újra és újra végig kell mondani neki, melyik képen ki található.
2. A közlekedőt tisztán kell tartanunk, mert örömmel húz keresztül a 11 méteres folyosón, melynek a közepén, (3) az étkezőben áll etetőszéke, aminek nagyon örül, mert közelünkben (l)ehet akkor is, amikor ebédelünk. Együtt eszünk.
4. A konyhaasztalon, tiszta textilen sorakoznak az általa használt edények, orrszívó, különféle cseppek és gyógyszerek, valamint bekeverésre váró mosdató krémje. Nem az övé, de érdeklődéssel kotorászik a konyha fiókjaiban. 5. 6. Szobáikról elég, ha megjegyzem, hogy a hálóban áll a kiságya, a dolgozóban a járókája.
7. A nagyszoba azonban napközi életének szokott terepe, a babakocsi őrzési helye. Nappal rendesen a nagyszőnyegre terített puha takarón elszórva játékai: plasztik képeskönyvek, műanyag ruhacsipeszek, Montessori-torony, három vasúti kocsi, labdák, állatkák. és ő maga – öt percig. Utána körbejár a szobában négykézláb, és keresi a konnektorokat. Mert az tilos, noha hatásos védelemmel láttuk el őket.
Levente huncutka. Egyszer szobaajtajukban állva magamhoz akartam édesgetni a folyosóról: Gyere a nagypapához! Erre megindult az ellenkező irányba, s onnan mosolygott rám, hogy jól tette-e. Én se maradtam adós a válasszal: Levente! Tilos a nagypapához jönni! Öt másodperc alatt ott termett, és rám nevetett. Mondom én, hogy nagy huncut.
De vissza a nappaliba. Sok kedvenc foglalatosság vár ott rá. A számítógép képernyőjén esküvős képek, nyaraláson készült gyerekportrék. A legtöbb róla készült. Fel-felnevet, amikor meglátja magát. Az ablakban álldogálva neki is (miként Ágostonnak egykor) mesélem, hogy mit látunk. Kék autót, égnek a lámpái, bekanyarodott, elment. Vonatot, buszt, hosszú, piros, ill. kék, elbújt a ház mögött. Madarat. Ott repül, stb.
A zongorára tett szintetizátoron szívesen kalimpál. A felette lévő bólogató kutya is leköti figyelmét. A virágokat előszeretettel tépdesi.
8. Az erkélyen olykor megcsendítjük a kolompokat, de legszívesebben a fémasztalon dobol. Egyedül a WC-ben (0) nincs (bili) dolga egyelőre.
9. De a fürdőszobában polca van – csak az ő piperéjével. A szekrény tetején áll kis kádja, a mosógép mellett az a falemez, mely a kád peremére kerül kádja alá fürdetéskor. Itt abbahagyom.
Ugye, találó a mottó.
És ha valaki némi neheztelést vél kiolvasni az előzőekből, ki kell ábrándítanom.
Már most szűkölök attól a gondolattól, hogy a jövő évben költöznek új lakásba, hatalmas űrt hagynak maguk után.
A címbeli kiskirályka nem túlzás. (Vö. Mécs László: A királyfi három bánata)
Utolsó kommentek