Naaa! Mi vaaan? – kérdezte az egykori kántor, amikor is mise előtt gyakorlásképpen elindított egy éneket gitáros bevezetővel, ám nem énekelt vele senki. Másodszorra azután bekapcsolódtak többen is a zengedezésbe.
Általában hét blogot szoktam megnyitni naponta egyszer-kétszer, hátha megtudok valamit a már oly sokszor olvasott bloggerektől. De ma még sehol semmi. Persze nincs az előírva, hogy mindenki köteles naponta posztolni, de hogy senki a hétből (én voltam a nyolcadik).
Rendben.
Ám most erőt veszek magamon, és írok. Ezt írom: Na, mi van?
Még nem ébredtetek fel?
Én már reggel elkéstem a miséről,
vásároltam az asszonnyal,
játszottam az unokával,
bekaptam a reggeli-déli drogokat,
pénzt vettem ki az automatából s
bekukkantottam a könyvmegállóba.
Jelentem a nyolc polcból egy polcon találtam könyveket. A többi tök üres.
T. szerint a csövesek viszik eladni, amit csak értékesnek gondolnak.
Lehet.  Én ezzel úgy vagyok, mint Churchill a tengeri hadműveletekkel. Anglia hajókonvojai naponta járták a tengereket a gyarmatáruk forgalma nem állhatott le. A németek pedig sokáig büntetlenül torpedózták meg a hajókat. És megőrjítette őket, hogy az angolokat mindez nem rettentette el. Újabb hajók újra konvojban haladtak a tengereken. Navigare necesse est, vivere non est necesse. [A radar vetett véget a német hegemóniának, és mért rájuk csapást az angol flotta.]  Mindezt azért részletezem, mert állítom, a könyvmegálló jó, és működnie kell. Nekünk van miből feltöltögetni, legalábbis több könyvet otthagyni, mint amennyit elhozni. Feltölteni szükséges, elhozni nem. Ebben ki fogok tartani.
Megint vittem három könyvet. Három Moldovát, és hoztam helyettük egy Molnár Ferenc karcolatgyűjteményt. A két író több vonatkozásban is hasonlít. Pl. Mol-szótaggal kezdődik a nevük, pl. törekednek poénosan, humorosan írni. Pl. magyarul írnak.
Én jártam jól, mert Molnár Ferenc nagy koponya volt. Egyszer azzal ugratták barátai, hogy készítsen névintarziát Konrad von Hötzendorf  nevéből. A feladattal hazament. Másnap hozta a megoldást. Figyeljetek, a történet a következő: Adva egy náthás, zend nemzetiségű katona, akinek jelentik, hogy látták: a menyasszonya várja a sarkon és közben munkálkodik is. Ámde a tiszt, akinél szolgál, ráparancsol, hogy rakjon a tűzre. Az előzőek kissé másképp kifejtve így hangzik: 
Arád vár a sarkon rád. Fon. Hőt!!!  – zend orrfúvóbajnok. Na így kell ezt csinálni, balekok! – toldotta még meg Molnár, majd kihúzta magát és távozott.     
Molnárt humoráért és elbeszélő stílusáért szeretem.  Nem tudom, hogy mi van a kiadási jogokkal, de régóta tapasztalom, hogy nehéz hozzáférésűek a művei.  Netán nyugati rokonai dollárt kérnek jogdíjként, s nem is keveset?
Valami oka csak van ennek a ritkamadárságnak.