Két Kati közvetlenül kerül ki körünkből. Azért kettő, mert a három szó h-ja nem allitertál: Akinek nincs lehetősége meghallgatni a zenét, annak álljon itt a szövege, hogy meggyőződjék róla: csakugyan idilli nóta, amiről beszélek. Emlékszem, régen volt
Lányom Kati, húgom Kati, Kingáé a Katus.
De az általam ismert Katiknak kis túlzással „se szeri, se száma”. Túlzás nélkül pedig „szeri is és száma is”, de ilyen mondás nincs.
Nem kezdem el felsorolni őket. Azért nem, mert még kihagynék valakit, s az azonnal megsértődhetne.
Inkább gyorsan azt mondom: Isten éltesse a Katikat!
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de a Katik neve előrevetíti gazdájának azt a tulajdonságát, hogy tűzről pattant menyecskék.
És ebben lehet is valami. A Katalin név pattogós, karakteres.
Gondoljunk csak a népdal szövegére:
A bolhási kertek alatt – Kata,
De sok utak vannak arra – Kata,
Minden legény egyet csinál,
Akin a rózsájához jár – Kata.
Árok partján rakjál tüzet – Kata,
Forralj nála édes tejet – Kata,
Szeljél bele zsömlebelet,
Azzal kínálj meg engemet – Kata.
Halljátok: Kata… Mint ha dobon szólna: ta-tam.
Mondjátok, hogy hagyjam abba és én azonnal szót fogadok.
Inkább azt írom le, hogy mivel köszöntöttem lányom, húgom Katikat.
Mivel, mivel? Egy csomag virtuális kexszel.
Nem a levegőbe beszélek.
Mindenkinek van családja, vagy legalábbis volt, különben nem tudná elolvasni ezt a posztot. Amikor én kissrác voltam, volt egy különösen is érdekes szám. Sem zenei előzménye, sem utózmánya nem keletkezett. Egyedülálló volt a maga nemében, mondjuk legalább annyira, mint a Rohan az idő.
Ennek a számnak a szerzője Debreczeni Mihály, előadója egy combo, a Kex együttes, mely efemernek bizonyult. A család c. szerzeményük viszont máig ható karriert futott be. Koncz Zsuzsa is énekelte.
A Katiknak – és ezúttal a nem Katiknak is – az eredeti hanganyagot csatolom a youtube jóvoltából.https://www.youtube.com/watch?v=SKQ1iVW6otg
Mikor még együtt élt a család
Esténként anyám főzött
Nekünk vacsorát
Mi testvérek csak nevettünk
S élveztük a meleget
Volt aki többször kért
Mert nem evett még eleget
Illanó illatok szálltak föl az égbe
Szikrázó csillagok estek le helyébe
Bizony már régen volt
Mikor jó apám fölállt
Jel volt ez ki tudja
Kezdjük a muzsikát
Nôvérem, Emese anyámmal
A zongorához ült
Rögtön mindkettô egy kottába
Lelkesen elmerült
Aztán felcsendült a zene
Boldogan repülnék ma én is vele
Váljék egészségetekre!
2012.11.25. 16:47 emmausz
Katalinkor
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr595169933
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek