Mickey webnaplója

Énekeljek vagy lőjek? – hangzott el a kabaréban akkor, amikor még tán tévénk se volt, és az bizony nagyon rég lehetett.  Ilyenféle választás elé állok olyankor, amikor idézhető könyv akad a kezembe. Mert vagy írok, vagy idézek. Ha idézek, legfeljebb kommentálhatom a citált gondolatot, de ha írok, törekszem az eredetiségre, azaz úgy rakosgatni az általam használt – zömmel magyar – nyelv elemeit, hogy azt a képzetet támasszam, ilyen írás még sose keletkezett, tehát eredeti író vagyok a magam módján.
Ma is felmerült bennem a gondolat: „énekeljek vagy lőjek”, írjak-e vagy másoljak? Mert akad másolnivaló, viszont ma még kevés élmény ért.
Pl. kiporszívóztam. Érdekel ez valakit? (Jelentkezzen, és magánban megírom neki az általam alkalmazott technikát.)
Mivel pedig féléjfélig olvastam Sándor György szóképes albumát, úgy döntöttem, hogy ma ebből szemezgetek néhány idézetet. Az első legyen egy problémázgató bloggerek számára hasznos sztori.
1. Szeraphion atya Alexandriában járva találkozott egy Szókratész-tanítvánnyal, és megszólította:
– Vajon mesteredhez hasonlóan te is azt állítod, hogy csak egy dolgot tudsz, azt hogy semmit sem tudsz?
– Bizony így van.
– De ha nem tudsz semmit, akkor hogyan tudod azt, hogy nem tudsz semmit?
2. Olasz-francia vejem mentalitására hajaz ez az olaszokról szóló leírás: „A munkát nem érzik életcélnak, csak éppen elvégzik, ha hozzájutnak, könnyű és finom kézzel.  Az emberi lehetőségek változatai … csak eszmeileg érdeklik őket. …Amit szeretnek, az a tevékenység. Fáradhatatlanul tevékenyek. Ahogyan a madarak keringenek az arany-kék ég alatt, úgy tevékenykednek. Tevékenynek lenni annyi, mint változtatni valamit a pillanat lehetőségein. Ehhez értenek.”
Most fejezte be háza tetőtér-beépítését. Érdeklődve várom a folytatást. Maradnak, költöznek, új kihívások, új tevékenységek kilátásba helyezése? Majd elválik, mit hoz sok ismeretlenes jövőjük.
3. „Az utas [globetrotter] lélekben ott van még, ahonnan elindult, s ott van már, ahova igyekszik, voltaképp tehát sehol sincs. Számára megszűnik az idő. Dél és éjfél egy gomolyagban hever előtte. MAGA A TÉR IS VISZONYLAGOSSÁ VÁLIK .”
Én egészen hasonlót hallottam Alois Berger SJ lelkigyakorlatán:
„Megkérdezték a mestert: mit teszel, amikor oldódol? Ő ezt válaszolta: amikor ülök, ülök, amikor állok, állok, amikor megyek, megyek. Ti pedig amikor ültök, már álltok, mikor álltok, már mentek... A jelenlét számít. Ez kegyelem, Isten közelségének megtapasztalása. Ha a belső összefüggésekre ráérzünk, Isten jelenlétére érzünk rá a világban.” És ez sehr wichtig – tette hozzá.
4. „Arthur Miller ismeri Karinthy »Utazás Faremidóba” c. könyvét. Legjobban az tetszett neki, hogy Bp-en volt egy automatavendéglő a 30-as évek elején, ahol az emberek bedobtak egy nyílásba egy pénzdarabot, és kijött az étel. Igen ám, de a fal mögött egy ember ült, aki elkapta a pénzt, és kidugta az ételt. »Ez a maguk írója a 30-as években meglátta a mi társadalmunkat. Az emberek nálunk jobban bíznak a gépben, mint az emberekben.«”
Miller tévedett. Nálunk  az a szólás járja, hogy „az ember a legmegbízhatatlanabb gép”.
5. Sztori.
Vagy mégsem?
Ennyi elég posztnak.
Talán más alkalommal ideidézek még valamiket.