Karinthy Gumi c. krokija röviden arról szól, hogy a szavak sorrendjének megváltoztatása miféle egymással eltérő értelmezéseket hív elő a zseniális fantáziájú szerzőből.
Az írás szerint valaki kalaptartó gumit használ. De a kalap-tartó-gumi három szava hatféle sorrendben következhet egymásután, s mind más értelmet kap(hat).
Most visszautalok arra, hogy tegnap vonatoztunk.
Előtte felkerestük a jegypénztárt, ahogy kell. Nekem nem először okozott gondot, hogy milyen sorrendben adjam elő jegyvásárlási szándékom szegmenseit. A magyar ugyan rugalmas nyelv, és szinte minden sorrendet elbír, de vajon a pénztáros kisasszony képes-e követni az esetleges sorrendben előadott igényeimet? Nehezíti a kérdést, hogy az automatával rásegítő pénztár feltételezésem szerint más technológiai sorrendet kívánna, mint a manuális pénztáré.
Próbálok egy változatot leírni:
Kérek Balatoncsicsóra két pótjegyet és egy 90%-os kedvezményű nyugdíjas jegyet másodosztályra, egy útra, a 7,24-kor induló gyorsvonatra. Ez legalább hétféle szegmenst tartalmaz. Még szerencse, hogy a vasút területén egyöntetűen tilos a dohányzás, mert ez volna a 8. komponens. Az elhangzott szegmensek sorrendje a permutáció szabályaiból fakadóan 8040 féle, ha jól számoltam. Ezek egyikét adom elő a pénztárosnak, aki megpróbál becsülettel megfelelni az elhangzott kívánalmaknak. 
A megoldás az volna, ha a pénztárablakra felírnák a kérések helyes elhangzási sorrendjét, mely a technológiai lépéseket követi nyomon.
Nem véletlenül írom ezeket. Néha magam se tudom, hogy mindenre kitértem-e vagy nem.
A múltkor visszakérdez a pénztárosnő: Meddig kéri a pótjegyeket és a kedvezményes jegyet?
Égtem, mint a Reichstag. Még tán azt képzeli, hogy én vagyok a viccbeli bácsi, aki végigértetlenkedi a kasszírsica kérdéseit – valahogy így:
Meddig kéri a jegyet, bácsika?
Míg oda nem adja.
De hát meddig tetszik utazni?
Én kérem, hazáig.
S hol tetszik lakni?
Hát hol laknék, hol laknék, én kérem a saját házamban lakok.
Na de hol van a háza?
Hol, hát hol is vóna? Az utca sarkán.
Még egyszer kérdem: hová utazik?
Én kérem a fiam esküvőjére. Stb., stb. orrvérzésig.      
Visszatérve a pénztárosokhoz, csodálom memorizáló-képességüket, hogy az összevissza sorrendben előadott kívánsághalmazt elég jó arányban pontosan teljesítik. Hogy agyukban hogyan raktározódnak el ezek az igen rövidtávra megjegyzendő adatok? – nem tudom. Én hamar zavarba jönnék, ha percenként más adathalmazra kellene koncentrálnom, s ráadásul a jegykiadás mellett pénzvisszaadással is foglalkoznom kellene napi nyolc órában. Aligha tudnék a végén pontosan elszámolni a rám bízott pénzekkel.