Mickey webnaplója

Ha úgy ismerném a világirodalmat, mint ahogyan nem (Lehetséges teljes terjedelmében megismerni? Nem.), akkor példák millióival igazolhatnám a Prédikátor szavait: Nincs semmi új a nap alatt. Azaz mégis van, mert minden egyes témát valaki először dolgozott fel, hogy azután rá támaszkodva vagy tőle függetlenül más is megírja. Ez, bár nyilvánvaló igazság, és arról szól többek között, hogy egyre nehezebb olyan témát megragadni, amit korábban soha, senki … én most néhány példát hozok Molnár Ferenctől arra, hogy a témák csakugyan vissza-visszatérnek, még ha más köntösben is. 
Mivel fülem-szemem a poénokra van kihegyezve – különösen, ha Molnárt olvasok – álljon itt néhány közülük.
1. A Két kisfiú beszélget c. jelenetében beszélgetésük hétköznapi témáiba beleszövi egyikük, hogy a papája öngyilkos lett. Pisztollyal fejbe lőtte magát. Miután mindezt részleteiben elszórva a beszélgetésben megtudjuk, a párbeszéd a szokott mederben folytatódik teljesen semleges témáktól. Mintha mi sem történt volna.
Megfelelője egy későbbi vicc: Gyerekek felszólnak az emeletre. – Néni, kérem, tetszik szólni Jóskának, hogy jöjjön le focizni? – De gyerekek, hát nem tudjátok, hogy szegény Józsika egy hete meghalt?  Gyerekek: – Azért le teccik dobni a labdát?
2. Ez is drágaság? a jelenet címe. Ebben egy asszonynak magyarázza a gyógyszerész, hogy miért került 16 Ft, 70 krajcárba az öt krajcár értékű szegfűolaj. A patikus sorolja a tételeket: Üvegcse ára, tejüvegdugó, selyempapír köröcske, pecsétecske, zsinegecske, rajta a görcsöcske, monogram a pecséten, vinyetta az üvegen, rajta a kis szöveg, dátum, aláírásom, pecsétviasz-melegítés gázzal, az üveg becsomagolása, átnyújtása, visszaköszönés. Éppen 16 Ft 70 kr.
Hasonlítsuk össze ezt folyószámlánk szerkezetével, távfűtésünk, villanyszámlánk díjtételeivel. Meglepő eredményre jutunk.
3. A jó öreg Fahrenheit. c. írásából idézek. Főszerkesztő: „Üljön le: Ennek a rovatnak ön lesz a vezetője. Nem mondom, hogy dúsan javadalmazott állás, kap havonként húsz usque tizenöt, mondd tíz koronát. Ez a négy forint [két korona egy forintot ért. Gy. M.] magának teljesen elég, és aztán nem is marad ennyi, mert jobb hónapokban fölmegy háromra is. A mi korunkban az ember egy forintból élt meg, nem kettőből. Szóval kap egy forintot minden elsején.”
A Ludas Matyiban Tabi Lászlótól (?) jelent meg egy fordított irányú cikk még a forint bevezetése előtt Mennyibe kerül egy kiló zsír? címmel. Az infláción édelegve srófolja fel félmondatonként a zsír árát X millpengőig.
4. Egy kis kitérő. A Hipochonder c. fogalmazványában Kabos Gyula hangján hallom ezt a mondatot:
– „Tudja maga, mi az a vörös, ami a kezemen van? Ekcéma.
Tudja maga, mi az ekcéma?  Az a vörös, ami a kezemen van.”
5. Az aranyóra és a lánc. Halotti tor. Az örökösök szeme egymásra és az elosztásra kerülő tárgyakra ugrál. A legélelmesebb közülük a kellő pillanatban lecsap egy kiemelkedően értékes tárgyra, egy aranyórára, melyhez lánc is tartozik: „Na hát, én ezt választom.” (Általános az elképedés.) „Az ember kiválaszt valami csecsebecsét, valami emléket, de nem egy aranyórát lánccal” – mondják a többiek. „Az élelmes nyugodtan elteszi az órát. Hát válasszanak csecsebecsét.”
A vicc szerint a lakodalmas zenész társához:
– Te Gazsi! Nem szégyelled magadat, hát nem a legnagyobb húst választottad! 
– Miért, te melyiket választottad volna? 
– A legkisebbet.
– Hát az ott van, vakujj meg!
Talán ennyi elég is bizonyításképpen.