1. Az járt a fejemben, hogy ma, (20)12. 12. 12-én 12 h 12' 12''-kor csupa 1 és 2 számjeggyel volt jellemezhető a kronologikus idő múlása egy egész másodpercig.
12.12.12.12.12.12.
Ez így elég érdekes.
Tökéletes nyolcszáz évvel ez előtt volt, amikor is az évszázad is 12-vel jelöltetett.
Ha emlékezetem nem csal, egyszer eljátszottam már a dátum számokkal. egyik húgom november 11.-i születésű. Talán neki írtam egy emailt, melyet kétezer 11-ben, 11. hó 11. percben küldtem el neki azzal, hogy ha a küldött 11-eseket mind berúgja, hatalmas sportsikert tudhat magáénak.
A mai dátumot másodpercnyi pontosságig víve, hat tucat-szám szerepel, azaz hat tizenkettes.
Ez sormintának is remek.
2. Itt mégse akarok leragadni. Keveset írok idén ádventről, pedig igen szép időszak ez, egy mélyről felszakadó vágy arra, hogy erősödjön kapcsolatunk azzal, aki régen eljött, s akire mégis évente várunk. A mai mise alleluja-verse szépen adja vissza ezt a gondolatot: „Íme, jön már az Úr, hogy népét megváltsa, boldog, aki készen áll, hogy találkozzék Vele!” Az ezt követő evangéliumi mondat azonnal ráerősít ezekre a vágyakra. Jézus maga hív mindnyájunkat: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket!”
Mondjátok: Lehet ennek ellenállni?
Kicsit korrigálnom kell saját magamat. Csak a blogomban írok keveset ádventről, egyébként nem. Idén felkérésre két cikkben is foglalkoztam vele. A rövidebbet idecsatolom, hogy akit érdekel, megismerhesse. Tudomásom szerint már megjelent a Galamb c. periodikában. De ha elmaradt volna, itt akkor is nyoma marad.
Úrjövet
Paradoxonok sorozata.
János így kezdi evangéliumát: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Jöhet-e az Ige, aki már kezdetben volt?
A zsoltáros szavai: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged” (2,7). Az Újszövetség szó szerint Krisztus istenfiúságára vonatkoztatja ezt a kijelentést.
Jöhet-e, akit korunkhoz képest már igen régen felkent az Atya.
Őbenne áll fenn a Mindenség – jelenti ki róla Szt. Pál.
Jöhet-e az, akié az egész teremtés.
Elgondolkoztató kérdések ezek.
A Fiú Istenként az időn kívül áll, ezért nem vonatkozik rá a dolgok egymásutánját meghatározó idő. Ám Krisztus istenember. Ilyenként igazán beteljesedhetett érkezése által az idő.
Istenhez fűződő kapcsolatunkra úgy tekinthetünk, mint akik vasúton utaznak. Az állomáson áll az egyik vonat, benne Isten. A másikban mi emberek. Ha csendben elmozdul az egyik szerelvény, néha elbizonytalanodunk. Vajon mi mozgunk-e – vagy a másik? Isten a minket örök jelenében hazaváró Valaki. Hozzá képest mi mozgunk. A kérdés, hogy közeledünk-e hozzá, vagy távolodunk tőle? Tegyük fel magukban adventben a kérdést.
A közeledésre jó esélyt ad az Advent. Elcsendesedve rájöhetünk, hogy mennyire vár bennünket az, akit karácsonyra várunk.
Mert Ő, mint említettem, kezdettől jelen van. (Isten úgy szerette a világot, hogy közénk küldte Fiát, aki anyától született – Máriától.)
Ő tehát jelen van – nekünk.
A kérdés, hogy mi jelen vagyunk-e – Neki.
A kérdés, hogy felkészülünk-e méltóképpen a fogadására.
A legenda szerint Szent Jeromosnak megjelent a Kisjézus. Jeromos megragadta az alkalmat, hogy megkérdezze tőle: Mit adjak Neked, Uram? Mire a Kisjézus csak ennyit felelt: Jeromos, add nekem a bűneidet!
A Karácsonyi Gyermek kérése mindnyájunkhoz szól. Az ő tisztaságához közeledni nagy alázattal és megtisztult lélekkel lehetséges.
Ne felejtsük hát: Ő vár, és nekünk kell közelednünk hozzá.
Tegyük meg a szükséges lépéseket, hogy közeledésünk eredményes, a Vele való találkozás beteljesülése lehessen.
Utolsó kommentek