Mickey webnaplója

Duke Ellingtontól el vagyok varázsolódva. Még folytatom egykor elkezdett, s mostanság újra kézbe vett könyve olvasását. A könyvből kiderül, amiről csak valamicskét tudtam, hogy D. Ellington életkörülményei Felix Mendelssohnéra emlékeztetnek leginkább, amennyiben soha nem voltak anyagi gondjai. Úgyszólván fényűző életfeltételek között alkottak mindketten. Ám Mendelssohnt korán elvitte betegsége, s már előzőleg is igen deprimált ember lett – hangos sikerei ellenére. 
Duke viszont örült az életnek,
örült az embereknek,
örült a cigarettának (ejnye),
örült a szép nőknek,
örült zenésztársainak,
örült a whiskynek (ejnye),
örült a kaviárnak, kilószámra pusztította,
örült, hogy szinte nonstop azt művelheti, amiben kedvét leli, és amiben kifejezheti önmagát.
Meg is tette.
Lemezeinek, kompozícióinak a száma irdatlan mennyiségű.
Ha Ellingtont valamilyen kór támadta meg, azonnal a legjobb specialistát vette igénybe, hogy újra visszanyerje egészségét. Hálával emlékezik számos kitűnő sebészre s egyéb orvosra Mindenem a muzsika c. könyvében.
Egy ilyen mindennek örülő ember Istentől hosszú életet kap, melynek során bejárja a világot. Mindenkit megkínál egy falat dzsesszel. Előáll vele akár alkalmas, akár alkalmatlan (vö. 2Tim 4,2). Ez az ő örömhír-hirdetése. Törökországban éppen a vacsora asztali áldását mondja, amikor értesítik, hogy megölték az elnököt. Másutt egyházi rendezvényeken lép fel zenekarával Istent dicsőíteni.
Tetszik nekem ez az ember!
Viselkedése természetéből fakadó. Könnyedén és értelmesen nyilatkozik. Az egyes számok eljátszása előtt ismerteti, hogy mit fog hallani a közönség. Teszi ezt humorral, mély emberséggel, intelligenciával. Mekkora tehetség és mennyiféle ajándék birtokosa. Nekem ő az egyik olyan 10 talentumot kapott ember, aki nem ássa el azt, amije van, hanem bőségesen kamatoztatja. Megosztja mindenkivel, élőszóban, zeneszóval, az éter hullámain, s zenéjét konzerválva a megjelent gramofon- és LP-lemezeken.
Gondolkodásmódja illusztrálására ide idézem néhány kiszemelt mondatát: „Számos ország és város választott díszpolgárává, de ennyire megható megtiszteltetés még sosem ért, hogy részt vehessek Goutales (egy középkori francia kastély, amelyet helyi parasztok, munkások és értelmiségiek együtt hoztak helyre) avatásában. Felemelő és megtisztelő érzés, hogy ezek a hős lények testvérükké fogadnak. Újonnan meglelt testvéreim, rokonaim, barátaim, nektek ajánlom New World a Coming című szerzeményemet. A cím egy jövendőbeli helyre utal, földön, tengeren vagy a levegőben, ahol nem lesz háború, sem kapzsiság, sem kasztok –, ahol semmiféle más név nem helyettesítheti Istent.”
Lehet-e szebben fogalmazni.  A beszédrészlet azt a feltételezést erősíti bennem, hogy aki elmondta, jól ismeri a Bibliát. Krisztus emleget hasonlókat (Kik az én testvéreim, nővéreim, anyám és rokonaim.)         
A rövid szónoklat vége pedig azt igazolja, hogy a maga módján ugyanúgy járt el, mint a vallásos futballsztárok, akik gólt lőve azonnal az égre mutatnak, gesztusukkal imádkozva: Tehetségemet (talentumomat) Tőled kaptam, eredményességemért Téged illet az elismerés.