Mickey webnaplója

A nap számos szépséget és számos gyűlölséget hozott. [A gép zölddel aláhúzta a nap számost. Nem hallgatok rá: Nem igaz az, hogy a napszámos szépséget és számos gyűlölséget hozott. Az az igaz, amit én írtam. A nap számos…]
Kezdem a gyűlölséggel. A FIFA zárt kapuk mögé rendelte a román-magyar selejtező meccset. Nem ismerem a háttérben meghúzódó érdekeket, s megvallom, nem is érdekelnek. Ami érdekel, az a gerjesztett felzúdulás és gyűlölethullám, amit egy FB-bejegyzésben olvastam. Próbáltam írni arról, hogy a gyűlölet és heves indulatok, az ellenségeskedés totális zsákutca. Rettenetesen sajnálom, hogy újra és újra elszabadulnak az indulatok, és még mindig olyan közönségesen. Bár akadt néhány támogató vélemény is, úgy érzem, ebből az utcából jó kimenekülni, mert nincs értelme a vagdalkozásban való részvételnek. Írva vagyon: „Aki kardot ragad, kard által vész el.”
A társalgás minimális feltétele a higgadt, udvarias hangvétel. Ez pedig, úgy látszik, a XXI. sz. elején sem megy, a cyber-térben sem.
Kellemesebb sokkal, hogy fehérbe öltözött a táj, s mégsem kellett megfagynunk. Készítettem néhány lenyomatot a havazásról. Elolvastam egy fotóskönyvet a könyvtár és fiam jóvoltából, aki hazahozta. Kedvemre van, hogy csaknem egyéves unokánkkal töltöm napjaim egy részét.
Szeretem a családomat. Egyelőre viszonylagos egészségben élve telnek napjaim. Tudok örülni a jóságnak, a békének, a transzcendensnek, az égi és földi viszonyoknak, hogy belátom, meddig terjed életterem. Nem is kívánok többet ennél, olykor ennyit se. Teszem, amit erőim még lehetővé tesznek, és nem kísérletezem azzal, hogy oroszlánkörmeimet megmutassam, és a lehetetlennel birkózzam. Tegnap befejeztem Sárközy Molnár F.-ről írt könyvét, melyben minden elismerése ellenére kicsit lerántja felmenője viselt dolgairól a leplet. Ó, hány zseni bizonyította a piarista Jelenits István igazát: A kiválókkal éppen olyan nehéz, mint a haszontalanokkal.
A hatalmas tehetséggel megáldott emberek olykor teljesen kibírhatatlanok, nehezen vagy sehogyan se illeszkednek bele a kisközösségekbe. Házasságuk zilált, nem találnak megértésre, többnyire nem is szolgáltatnak rá okot, hogy megértsék őket. Azt hiszem Czeizel Endrétől olvastam ilyesmiket.
Persze tisztelet a kivételeknek.