Új Ember. Három emlék tolakodik elő. 1. A hetilap segédszerkesztőjét Melocco Miklós apját, M. Jánost 1951-ben koholt vádak alapján felakasztották. 2. Hofi cikizi: Mit olvasnak maguk? Új Embert? 3. Egy recenzióm jelent meg benne. 2009-es évkönyvében pedig 4-5 írásom.
Ezek után legújabb számán merengek el a személyes érintettségektől ihletve. Előttem a február 3.-i szám. 2. oldalán az Embertárs c. folyóirat hirdetése. Lám rám erősít: Megérkezni önmagunkhoz. Majd meglátjátok, megérkezem.
Ugorgyunk!
3. oldal: Egymillió aláírás az élet védelmében. A megfogant magzatokért folyik a harc. (One of Us, azaz Egy közülünk). Az aláírások közül egyik az enyém. Túl vagyok rajta.
Ugorgyunk! 4. o. Nemeshegyi Péter SJ kilencven éves. Isten éltesse! Másfél évtizedig munkatársának mondhattam magamat, ő volt a cenzorunk, cikkekírója,nagyösszegező,aki kincseiből régit és újat hoz elő”.
Ugorgyunk! 8. 9. oldal. A szerzetesrendekről szóló cikkeket találunk. Nekem a piaristákhoz volt közöm gimnáziumi négy év alatt (és a jezsuitákhoz, mint feljebb írtam), itt most mások vannak előtérben, mindenesetre a rendek lelkesültségét ismerem testközelből. A 8. oldal alján színes fotó Sándor Istvánról, akinek a boldoggá avatása folyamatban van. 1953-ban végezték ki, szalézi volt.
Ugorgyunk! A 10. oldalon felül a még mindig sisak nélküli Bosnyák téri templom. Zuglói gyermekségem idején ide jártunk zömmel, ide is tartoztunk hivatalosan, itt csatlakoztam a Regnumhoz. 1956-ban falai kopárak, mi ezért „hodály”-nak hívtuk az ötezer embert befogadó hatalmas templomot. Utóbb Kontuly Béla freskói bontották meg a szentély hatalmas meszelt falsíkját.
A cikktől jobbra sógorom, a napokban elhunyt Vigyázó Miklós kanonok misézését ábrázoló kép. Róla emlékezik meg Tóth Sándor, akinek írása első ránézésre próza, de nem az. Visszaemlékezése rímes, ritmusos költemény.
Ugorgyunk! Már csak az utolsó, a 16. oldalról emelek ki két cikket. Az egyik két Biblia képe. Balról A. Lincolné, jobbra Martin Luther King rongyosra koptatott Bibliája. Szent a könyv, s profán olykor a valóság. Hányan esküdtek már Bibliára tett kézzel, és hányan éltek homlokegyenest másképp, mint amit Bibliájukban olvashattak. (Im petto: Végiggondolatlan, hogy kórházak szentek nevét viseli, István, László, Imre, Margit stb., melyekben az egyház tanításával homlokegyenest ellenkező ab-kat hajtanak végre. Vagy a néven, vagy a gyakorlaton kellene változtatni. Kitérő vége.)
A másik kép egy négyrészes sorozat egyik fotója, melyet magam küldtem el a lapnak, s melyet örömmel fogadtak. Rajta fiunk, unokánk. Ami nincs rajta, de muszáj említenem: A fotót csakugyan én küldtem, de menyünk, Elvira készítette a spontán felvételeket. Apja ledőlt olvasni a hetilapot, Levi unoka meg ugyanabban a pózban a műsormelléklet képeit nézegeti (vö. követési effektus). Nincs a képen semmi művi.
Amit sajnálok, hogy a négy fázisból csak egyet látunk, pedig együtt úgy „szólnának”, mint egy szimfónia. Egymásra erősítene a mozdulatok négy fázisa. De hát így se rossz.
(A tördelési hibán – sorugrások – nem sikerült változtatni. Egyikünk megőrült: a blogszerkesztő, vagy én.)
Utolsó kommentek