Mickey webnaplója

Utazni már nem szeretek, de feldob az a tudat, hogy útközben kellemes fotótémák kínálkoznak. Nem mindig egyformán sok és érdekes, de szinte kivétel nélkül mindig akad egy-egy arra érdemes téma, amit jó lekapni. Így volt ez a hét végén is. Készültek portrék az unokákról és szüleikről, és jó-rossz fényviszonyok között, jó koszos vonatablak mögül néhány tájfotó. Ma már nem szeretem nyilvánosság elé vinni a családtagokról készült képeket. Bár többnyire szépek, kedvesek, igazak, láttatók, de az emberi jogok védelme, egyáltalán az ember sajátos mivoltjának intim jellege lefogja a kezemet legalábbis addig, ameddig fel nem hatalmaznak a fotóalanyok az ellenkezőjére. Nem is beszélek most a kocsik rendszámtábláját vagy tök idegen emberek portréját láttató képekről. Legjobb volna politikusokat fotózni, mert a közélet embereinek minden kimondott szava publikus, minden paparazzo által elkövetett fotó ugyancsak. Akinek ez nincs ínyére, válasszon más hivatást. Sajnálom is szegényeket.
Múlt hét óta előfizettünk ebédre. Hozza egy fickó, ha hozza. Egyszer az öt napból nem hozott semmit. Úgymond maga is elcsodálkozott, hogy arra a napra miért nem fizettünk elő. Én is elcsodálkoztam rajta, hogy miért feltételezi rólunk, hogy megkergültünk. Miért nem marad meg a csodálkozásnál, miszerint nem érti, mi történhetett, de aznap nem szerepeltünk a listáján.  
Lehet, hogy éhes volt és megette?
Egészségére!  
Egyébként kitaláltam már, hogy mi legyen a menüjével. Ha a nap bármelyik szakaszában hozná, eltesszük másnapra. Ettől kezdve déli 12-kor ebédelhetek rendszeresen. Ma is ez történt. Mondom Elvirának. Ha most találna ide a menüjével, megérdemelné, hogy kiszóljak: Ne zavarjon, mert ebédelek. Ugyanis fogadásokat lehet kötni rá, hogy fél négy előtt vagy után, esetleg délelőtt hozza ki a kétfogásos menüt.
Én mást fogadtam meg. Ha lejár előfizetésünk, többé nem kérem. Még sose haltam éhen több mint 66 éve.  Évtizedekig ettem hideget, esetleg sült kolbászt a hentesnél. Nem igazán érdekelt, és ma sem izgat, hogy mitől maradok egy mázsás.
Már régen megebédeltünk. Most háromnegyed kettő van, és egyelőre senki nem nyomkodja izgatottan a kaputelefon csengőjét, hogy elnézést kérjen, amiért uzsonnát hozott ebéd helyett.