Mickey webnaplója

– Gondolkodom, hogy mi miatt megy lassabban a keresztrejtvényfejtés. Először arra gyanakodtam – mintegy összeesküvés-elméletet gyártva (ámbár most sem zárom ki) –, hogy gépek rakják össze a teljesen vad és lényegtelen elemekből álló meghatározásokat, ettől olyan esetlegesek a megfejtendő kérdések, majd utóbb arra, hogy több vidéki városban működik rejtvényújság-szerkesztőség.  Pl. Székesfehérvár, pl. Nyíregyháza. Nos, az ottani nyelvhasználat többé-kevésbé eltérő lehet a fővárosihoz képest. Mondom: eltérő. Nem jobb, nem is rosszabb – más. A hét végi utazáshoz vásárolt rejtvények fejtése elég gyorsan elfárasztott, és ez utóbbiban látom az okát. Most már nem csupán olasz-típusú rejtvényeket fejtek, hanem számomra ezek egyszersmind a „kemény dió” kategóriába esnek.
Adott pl. egy olyan sarok az egyik rejtvényen belül, hogy Baranya megyei község, település Fejér megyében, helységnév Komárom közelében. Mivel kb. 3000 településsel számolhatunk az országban, számítógépre bíznék egy olyan összeállítást, mely csupán településnevek kitalálását célozná. Alighanem belebolondulnának a legelszántabb rejtvényfejtők is.
– Czanna kitalálta, hogy ő fotóz, felrakja a FB-ra, mi meg határozzuk meg, hogy pontosan hol készült a fotó. A helyes megfejtők jutalma az, hogy megfejtésük helyes.  Tovább kellene fejleszteni a játékot afféle fotós barkohbává. Bár az elkezdett játék megvalósulásában hasonlít a tűz-víz gyermekjátékhoz is. Ha jó helyen kapiskálsz, meleg, meleg, langyos, meleg forró, tűz. Ha rossz helyen: langyos, hűvös, hideg, az eszkimók is megfagynak stb., szólnak a játszó társasághoz szóló iránymutató megjegyzések. Végül is el kell érkezni, minél kevesebb találgatással a „tűz”-ig, azaz pontosan meg kell határozni, hogy hol készült az illető fotó.
– Játszunk az unokákkal is. Sajnos Mosonmagyaróváron kiment a fejemből, hogy nagyocska gyermekekkel már lehetett volna s.-re pacsit játszani. Na, tán legközelebb.  
Itthon meg számos játéklehetőség adódik Leventével. Ezek egy részében az kívántatik meg tőlem, hogy ereszkedjem négykézlábra, s kukucskáljak a kanapé sarkán, lesve, hogy mikor dugja ki arcocskáját a fiú. Olyankor hatalmasakat nevetünk. S megkíséreljük a meglepetésszerű előbújást itt, meg ott. Ő már annak is örül, ha leheveredem a földre, mert akkor kerülünk hasonló magasságba, ahol mélyen egymás szemébe nézhetünk, ahol belemagyarázhatja az arcomba, hogy bömbő vagy popa, esetleg abba, abda vagy hinta, netán ámpa, mama vagy appapa. A többit kevésbé tudom lefordítani. Ha eluntuk, négykezest játszunk a CASIO elektromos orgonán vagy nem tudom, min.
Kellene már valami gokart-féle neki, hogy beleülhessen, s élvezhesse, amit körbe-körbe közlekedik a szobákon. A robbanómotort persze nekem vagy más felnőtteknek kellene helyettesíteniük ebben az esetben.
A kamasz annak örül, ha „elengedett” kormánnyal bringázik. Levi pedig annak, ha ujjaimba kapaszkodva gyalogolhat keresztül-kasul a szobákon. Az „elengedett”-ig – becslésem szerint – még egy hónapig várnia kell.