Nem lesz könnyű dolga. Remélem, segítik majd az égiek, hogy megvalósítsa, ami fontos most a világban.

Örülök, hogy így alakult. Régóta reménykedtem benne, hogy lesz egy puritán pápa, aki ebben nagyot alkot. Ha másképp nem, hát saját példáján keresztül. Úgy vélem, hogy nincsenek véletlenek. Meg úgy, hogy vele a legjobbat kapta az egyház. Remélem, mindenki „assisi”, hogy igen tudatosan választotta a Ferenc nevet.

ahogy csak beleolvastam a blogodba, azt hittem, róla irtad...:) (aztán láttam, hogy igen, csak, már 2001-ben:)

Igen, ez történt.

Ez nem komment, hanem poszt, mely önállóan nem menthető valamiért. In illo tempore/egy alkalommal P. Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök jóvoltából tarka kép alakulhat ki az emberben az új, puritán, mérsékelt és konzervatív értékeket felmutató olasz származású argentin pápáról. Engem itt és most mégis egy kifejezése, az „inkulturálás”, a nemzetek kultúrájába való belegyökereztetés jelentősége ragadott meg. A vele készült interjúban kifejti a tartományfőnök, hogy az inkulturálás ránk is vonatkozik. Biz ez nagyon is így van. Kis ország vagyunk, nagyon sajátos és különös nyelvvel, ősi kultúrával, melynek lenyomatai a még élő népszokásokban és a nyelvben, népdalokban egyaránt tetten érhetők. A képzett szakemberek törődésével, odafigyelésével számos olyan változtatást hozhatnánk a magyar teológiába, magyar vallási gyakorlatokba, liturgikus nyelvi fordulatokba, melyeket egy értékelő szak zsűri alkalmanként tárgyalna, hogy a szükséges módosítások ügyében döntést hozzon. Még mielőtt valami hatalmas változtatásrendszerre gondolna valaki, mely fenekestül felforgatná megszokott valóságunkat, két egyszerű példával világítom meg, mikre gondolhatunk. 1. Senkinek se okozna lelki törést, ha a „Könyörögjünk!” felszólítást a miséken felváltaná az „Imádkozzunk!” szófordulat. Egyszerűen azért, mert könyörögni a nagy bűnösnek kell irgalomért, és ezáltal szűkebb értelmű szó, mint az „Imádkozzunk”. Másfelől – ha valaki megfigyeli a felszólítást követő szövegek tartalmát – valójában és általában nem könyörgést, hanem valamiféle kérést fogalmaznak meg ezek az imaszövegek a jóságos Istennek címezve. Tehát rövid imádságok. 2. In illo tempore tükörfordítása: „Abban az időben”. Ez igaz, de a magyar ezt másképpen mondja. Egyszer, egy alkalommal… Gondoljunk a népmesékre, az anekdotákra, történetekre. Legtöbbjük így kezdődik: Egy alkalommal Mátyás király; Egyszer volt egy szegény ember; Egyszer egy királyfi, mit gondolt magában… Nem sorolom a példákat tovább. Most fordítsuk meg a mesekezdést: Abban az időben Mátyás király, Abban az időben élt egy szegény ember, Abban az időben egy királyfi, mit gondolt magában. Nem megy. Érezzük, hogy itt valamit keresztülpréseltünk, ami alig marad a megértés határán belül, ahelyett hogy magától értetődő, szokott formájú kezdést kínálna. A perikópák között is csúcs a következő: Abban az időben Jézus továbbment. Nem tudjuk meg a mondatból, hogy mikor volt az az idő, és hol volt korábban, ahonnan továbbment. Mennyivel inkább megfelelne az inkulturált mivoltnak, mennyivel magyarabban szólna egy ilyen perikópa kezdés: „Egy alkalommal Jézus szombaton a vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették.” Ma ez így hangzik: „Abban az időben Jézus szombaton vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették.” Hát nem és nem. Idegen a fülünknek, miközben nem tesz a történethez semmit, csak elvesz belőle, és az idegen szófordulat miatt hitelrontó. S ha belegondolunk, csaknem naponta így kezdődnek az evangéliumi szakaszok… Lehetne másképpen is. Szerintem elkelne a változtatás.

Lectori salutem! Új helyen folytatom blogomat, mert itt elakadtam. Az új naplóm webhelye: http://emmausz.blog.hu/ Aki tehát szeretné olvasni posztjaimat, itt keressen.

Akkor hát te is...

Minden öröm nélkül mondom: Én is. Mi mást tehetnék?

Lehet, hogy időnként nem ártana átnézni a szóhasználatot, és korszerűsíteni, ahogy mondod. Éppen elhagytam a blog.hu-t, olvaslak majd, de nem biztos, hogy fogok kommentelni.:((

Köszönöm érdeklődésedet. A blogspotra mentél - gondolom. Azt olvasom (ha írod). Üdv.

Nem tudom, jársz-e még erre, csak szólok, hogy kommenteltem az új blogodon, azt hiszem, az első bejegyzésedhez, de nincs sehol a megjegyzésem (ott exbikfic a nevem).

Olvastam kommentedet, beállítási zűr lehet, hogy nem jelent meg ott, ahol meg kellett volna jelennie. Hívom a nálam okosabbat, hogy valamelyik elállított kapcsolót állítsa vissza.

Akkor rendben van, az a lényeg, hogy láttad. :)