Egyszer Karinthy azzal szórakozott, hogy egytől kb. 5-600-ig minden számhoz rendelt valamiféle nevezetességet. Pl. 601-hez rendelhette volna a Trabant 601-est, ha lett volna már abban az időben. De hála Istennek, akkor még nem volt. Az ötletet a lapok is fölkapták. Azt hiszem, a metropol című ingyenes napi lap játszik a „nap szám”-ával.
Ma én is megteszem. A nap száma 41. Persze lehetne 14 700 is. Ebből a matematikára fogékonyak rájöhetnek, hogy a 41 évet jelent, és 14 700 az eltelt napok számát, beleszámolva a szökőnapokat is. Házasságkötésünk dátuma mindenesetre 1972. ápr. 2.
Azon a napon volt nagy futkosás, öltözködés, hidegtálak cipelése, hidegvérem megőrzése, virágért nyomulás, a ház körfolyosójának érdeklődése, a templomnál sorban állás, mert még az előző pár nem „végzett”, Tücsi balomon bársonyszékben, túl magas az ülése. Odaigazítom a térdeplőt a lábához, mert egy nászmise elég hosszú ahhoz, hogy ennyi komfortot összehozzak.
Tarka gerbera csokor, tarka mise-ordinárium, (az énekelt részeket különféle zenésmisékből kértük). A végén C. Franck Örvendező zsoltára. Fotózás, gratulációk. P. Keglevichére máig emlékszem: „Csináljatok jó házasságot. Annyi rossz van.”
Isten a megmondhatója, hogy minek értékeli a miénket. Volt benne ilyen is, olyan is. Személyes is, és személytelen is. Aggódás és öröm, közeledés és távolodás, együttlakás, és a gyerekek kirepülése, szűkölködés és bövölködés, szinte mindig belföld és ritkán külföld. Volt benne Kispest, nyócker, Zugló és saját lakás Óbudán. Immár a házasságunk nagyobb fele kötődik Aquincumhoz.
A leltár tehát 41 házasságban töltött év, és további 4 év a megelőző ismeretség plusz a seregben töltött évek. Négy gyermek, eddig nyolc unoka.
Sok? Kevés? Ki tudja? Mindenesetre átlag feletti.
Aztán hogy házasságunknak volt-e kisugárzása, környezetünkre hogyan hatott – végképp nem tudom.
Egyik bizonyosságunk: Ismerősünk bevallása szerint azért vállalkoztak újabb gyermekre, mert példánk egy újabb élet elindítására ösztönözte őket.
Mondják, hogy szeretik, ha házaspár olvas fel misén.
Szoktunk.
Hadd örüljenek.
Mondják, hogy szeretik társaságunkat, mert humor és könnyedség jellemez bennünket.
Lehet.
Volt rá precedens.
Kérdeztem a közelmúltban Tücsit, nem bánta-e meg, hogy a feleségem lett, és nem Hufnágel Pistihez ment feleségül. Azt mondta, hogy nem, sőt.
Kérdezte Tücsi, hogy hol vannak idén a nárciszok az évfordulóról? Mondom, a hó alatt, vagy a virágosnál.
Ámbár nem biztos.
Idén tojásos galuskát kellene főzni ebédre, az elég jól imitálja a nárcisz színeit.
Csapó: – Ennyi.
2013.04.02. 10:14 emmausz
41
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr545188383
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek