Mickey webnaplója

Van nekünk egy egyházközségi lapunk. Ebbe felkérésre elég sok cikket írtam az elmúlt időkben. Nem szoktam Veletek megosztani, most kivételt teszek.Mivel a lap csak ma jelent meg, eddig nem volt publikus. Nos, hát akkor következzen a cikk, mely húsvét jegyében született:
A Fiú megtestesült, mert szeret minket.
Életével modellálta, megmutatta, hogyan juthatunk el Istenhez: mert szeret minket.
Kínszenvedése, halála és feltámadása által megnyitotta előttünk az üdvösség útját, mert szeret minket.
Megígérte, hogy velünk marad a világ végeztéig, mert szeret minket.
Elküldte a Szentlelket, mert szereti egyenként és együtt az embert, az egész emberiséget.
Ha sikerült lakásunkat ünnepi rendbe hozni, ha sikerült lelki lakásunkat is kitakaríttatni, akkor Isten kegyelméből megvalósult az ünnep során fellendülésünk a Feltámadotthoz és egységünk a szentekkel.
A böjt visszafogottságát felváltotta a kitörő öröm emelkedettsége. Az egyházi év mindent felülíró időszakát járjuk: Krisztus halottaiból feltámadt, megjelent övéinek, felment a mennybe és elküldte a Paraklétoszt, a vigasztaló Szentlelket.  Ennek analógiája valósul meg a természetben, mely pezsdül, virágba borul, zsong és mámorosan életteli.  Ez az az időszak, amikor már „kalapáccsal se lehet a pázsitot a földbe döngölni” – mondják a földközelben élők. 
A mi örömünk is határtalan lehet, ha felfogjuk a húsvéti történéseket.  Ehhez nyitott szív kell, mert hogyan is lehetne leírni, hogy minden határt felülmúló szeretetből vállalta értünk, emberekért Krisztus a kínhalált? Hogyan lehetne megfogalmazni azt, amit egyetlen áldozatával lehetőségként elhozott nekünk: A szem nem látta, fül nem hallotta, emberi ész fel nem fogta üdvösséget, azt az állapotot, amelyben Isten eltöröl minden könnyet, és amelyben való részesedést Krisztus érdeméért irgalmasan lehetővé tesz számunkra az Atya. 
Ezt az örömöt jeleníti meg az egyház a húsvét utáni hosszú időszakasszal, mely pünkösdkor ér véget. E hosszú időintervallumot a húsvét adta boldogság jelenében lehetséges és érdemes megélni. 
Ez életörömünk megosztását jelenti, 
életvitelünk leegyszerűsítését jelenti, 
mindennapjaink krisztuskövetését jelenti.
A tömegkommunikáció jóvoltából az egész világ tudja, hogy Ferenc pápánk különösen is partner 
a szeretetet mindenek elé helyezésében, 
a szegény egyház meghirdetésében, 
az ínségesek felé forduló szolidaritásban: „Amit a legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, velem tettétek” – tanítja Mesterünk.
Összegezve: Mivel életünk célja a szentté válás, eszközünk csak a hegyi beszéd szellemében megvalósított élet lehet, mely egyben a húsvétot követő idő szépséges feladata is.  
Szép nyitást kívánok mindenkinek az Istenre és az emberre!